A művészeket is megsegítette a Magyar Művészeti Vásár

BÁV250
Az idén 250. születésnapját ünneplő BÁV jogelődje, az 1920–1924 között Állami Árverési Csarnok néven működő intézmény 1922 karácsonyának előestéjén egy jótékony célú kezdeményezéssel lepte meg a magyar közönséget, miszerint a szokásos aukció helyett „Magyar Művészeti Vásár” címmel kizárólag művészeti árverést rendezett a Képzőművészek Országos Egyesülete tagjainak műveiből.

Az Árverési Csarnok kiállítóhelyiségében megrendezésre kerülő háromnapos esemény során egy nap állt rendelkezésre a kiállított tárgyak megtekintésére, további kettő pedig magára az árverésre.

A művészeti vásár egyik nem titkolt szándéka az volt, hogy a művészi alkotások és a művészetpártoló közönség egymásra találásának folyamatából kizárja a nagyon magas haszonnal dolgozó közvetítőket, vagyis, hogy a műalkotások megfizethető áron találhassanak új gazdára.

A szokatlan kezdeményezést a korabeli sajtó is üdvözölte, az Új Nemzedék című lap például így dicsérte meg az állami kézben lévő Árverési Csarnok törekvését:

„Az állam ekként igen helyes módszerrel igyekszik segíteni beteg művészeti viszonyainknak, egyik fő kórokozóján, azon t. i., hogy műkereskedelmi érdekeltségek, nem tisztán művészi szempontjaik latbavetésével egészségtelen mértékben folyjanak bele a művészet eleven és spontán fejlődésébe és a közönség ízlésének irányításába.”

Fontos kiemelni, hogy a művészeti vásár nem jöhetett volna létre a BÁV akkori jogelőd intézménye vezetőjének, dr. Mezőffy Ágoston pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsos, postatakarékpénztári ügyvezető igazgató, egykori jeles piarista diák közreműködése nélkül. Laudációjukban mindezt a sajtó képviselői sem mulasztották el megemlíteni:

„Rátermettsége, nagyot elgondolása, művészi érzéke már eddig is fontos szociális és kulturális tényezővé avatta az államnak ezt az igazán a korból fakadt és hivatásának magaslatán álló intézményét.”

A kiállításon és az azt követő árverésen egyébként olyan kortárs alkotóművészek munkái kerültek kalapács alá, mint például Kárpáthy Jenő, Kézdi Kovács László, Maróthi Major Jenő, Olgyay Ferenc; vagy a fiatal festőnemzedék közül Csánky Dénes, Kukán Géza, Kövesdy Géza, Krusnyák Károly, Juszkó Bélát, Nagy Vilmost, Edvi-Illés Ödön.

A „Magyar Művészeti Vásárnak” 1922 karácsonyán végül hatalmas sikere lett, amit az is tökéletesen bizonyít, hogy ezt követően minden esztendőben megrendezésre került egy-egy műtárgyaukció is, ahol már 7—10 napon keresztül fogadták az érdeklődő nagyközönséget és a műgyűjtőket.