Pozsony adott otthont hazánk legrégebbi vállalkozásának

BÁV250
Amikor Mária Terézia 1773. augusztus 23-án ellátta kézjegyével a BÁV jogelődje, a Domus Fiduciaria, vagyis a Magyar Királyi Zálogház létrehozásáról szóló latin nyelvű, díszes kiváltságlevelet, aligha gondolta, hogy az általa létrehozott intézmény olyannyira kiállja az idő próbáját, hogy 250 évvel később is úgy fogjuk majd emlegetni, mint Magyarország legnagyobb múltú, jogfolytonosan működő vállalkozását.

A záloghitelezés korai formájáról már a több ezer évvel ezelőtt keletkezett kínai források is megemlékeztek, és a zálogkölcsönnyújtás az ókori Görögországban és Rómában is ismert volt.

A középkorban az első, a rendkívül magas kamatra hitelező uzsorások monopolhelyzetének megtörésére létrehozott zálogházat 1462-ben ferences szerzetesek kezdeményezésére alapították meg Perugiában. Az új intézmény villámgyorsan rendkívüli népszerűségre tett szert, és a zálogházak Itália mellett számos nyugat-európai országban is megjelentek.

Bár 1707-ben Bécsben megnyílt Közép-Európa első zálogháza, a Dorotheum, Magyarországon még továbbra is rendezetlenek maradtak a viszonyok. Versenytársak és szabályozás híján az uzsorások szabadon garázdálkodhattak, a legközelebb ugyanis csak a császárvárosban volt bármilyen alternatíva az anyagilag megszorultak számára.

Majd’ hét évtizeddel később azonban magyar földre is elért a bécsi változás szele, és 1773. augusztus 23-án Pozsonyban Mária Terézia megalapította a BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Zrt. jogelődjét, a Domus Fiduciariát.

Ekkoriban az ország területén még nem működtek bankok vagy takarékpénztárak, így a Magyar Királyi Zálogház (a továbbiakban: Zálogház) volt az első olyan állami intézmény, amely pénzügyletekkel foglalkozott.

A Zálogház megalapítása mögött nagyobb ívű politikai megfontolások is meghúzódtak. Egy évvel korábban, 1772-ben nyílt meg ugyanis a királyság első állami börtöne Szempczen (Szenc, ma: Senec, Szlovákia).

A „fenyítő- és dologház” létesítésére Esterházy Ferenc udvari kancellár a birtokát ajánlotta fel, a működési költségeket viszont az erre szánt források nem fedezték teljes egészében. Ekkor merült fel az a gondolat, hogy egy újonnan alapított magyar zálogház jövedelméből támogatni lehetne a fenyítőintézet fenntartási költségeit.

A Domus Fiduciaria valójában már július 1-jével megnyitott, és az első három nap során már 509 forint kölcsönt vettek fel a városi lakosok 42 darab tárgy leadása ellenében. Mivel az uzsorások Magyarországon is gyakran éltek vissza a hozzájuk fordulók kiszolgáltatottságával, a Domus Fiduciaria elsődleges feladata az uzsorahitelek letörése volt.

Az intézmény szociális érzékenysége emellett abban is tetten érhető volt, hogy bevételei egy részét a szegények helyzetének a javítására fordította, az üzletben pedig még egy adománygyűjtő perselyt is elhelyeztek.

A kölcsönökre a Zálogház 6%-os kamatot számolt fel. A hitel visszafizetésére egy év és hat hét állt az adós rendelkezésére, utána a zálogtárgyat a ház elárverezte. A Zálogház szabályzata azt is megszabta, hogy milyen típusú tárgyakat tilos zálogként átvenni, például a katonai felszerelést, a Szent István-rend és az aranygyapjas rend kitüntetéseit, illetve a skála másik végén bármiféle értéktelen tárgyat, ruhaneműt, könyveket vagy törékeny edényeket.

A cikk forrása: Pozsony adott otthont hazánk legrégebbi vállalkozásának » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek (mult-kor.hu)