Az Erzsébet-híd 1899 és 1902 közötti épülése folyamán, a hídhoz legközelebbi és legértékesebb telkeket – bizonyára szerencsés véletlenek egybeesése folytán – a királyi család tagjai szerezték meg. A Ferenciek tere templom felőli oldalán I. Ferenc József apostoli királyunk építtetett bérházat, a hídhoz vezető út két oldalán pedig nem igazán a szépségéről, hanem inkább jótékonyságáról ismert Habsburg Klotild főhercegnőnek, József nádor unokájának a bérpalotái magasodtak. A tulajdonos rangját messziről jelezték a kissé habostortára emlékeztető kialakítású saroktornyok csúcsain lévő, kőből faragott főhercegi koronák.

A Klotild-paloták 1898 és 1901 között épültek a Zeneakadémia tervezői, Giergl Kálmán és Korb Flóris neobarokk-eklektikus tervei alapján. Az építkezés hárommillió forintos költségének jelzálogfedezetéül a főhercegi család birtokában lévő Margit-sziget szolgált. A házak vasszerkezetét a neves Schlick-féle vasöntöde készítette, és a belső dekoráció kialakításában is a kor legjobb mesterei vettek részt – így a díszítőfestés Scholtz Róbert és műhelye, a színes díszablakok pedig Róth Miksa nevéhez köthetők. A lakásokba Zsolnay-cserépkályhák kerültek, amelyeket aztán a szocializmusban – „felismerve” művészeti értéküket – szétveretett a házkezelőség.

A legtöbb épülettel foglalkozó forrás azt állítja, hogy Budapesten elsőként itt kerültek liftek beszerelésre, ami egy tévhit, ugyanis már az 1890-es években léteztek felvonóval rendelkező házak fővárosunkban. A bérpaloták átadásakor annak bérlakásai a város legdrágábbjai közé számítottak, így bérlőik főként ügyvédek, orvosok és nemesek voltak. Az első lakók közé tartozott – ezen sorok írójának szépnagyapja – dr Kajdacsy József báró, kórházi főorvos, bőr- és nemibetegszakorvos, a „Capillária” hajnövesztőszer feltalálója, aki a BÁV üzlet feletti épületrész első emeletén húzta meg magát szerény ötszobás lakásában.

Újdonságnak számított, hogy az épület alsó két szintje nem kőburkolatot kapott, hanem a teljes felületet fémkeretekbe szorított üvegtáblákkal borították, ami lehetővé tette az itt elhelyezkedő üzletek számára minél több áru bemutatását, illetve reklámfeliratok kihelyezését. A fém keretrészeket díszesen faragott faburkolat fedte, amely a II. világháború folyamán elpusztult. A Kígyó tér felé eső üzlethelyiség, ahol később a BÁV boltja is volt, központi fekvése miatt a korábbi időkben is a legjobb cégeknek adott otthont.

1901-ben az egyik leghíresebb magyar bútorgyáros, Thék Endre bérelte ki belvárosi bemutatóteremnek. Thék gyára készítette a 19. század második felében a legtöbb közintézményünk, így a budavári palota korabeli bútorzatát is. A cég az 1890-es évektől kezdett zongorákat gyártani – ezek bemutatására szolgált a Klotild-palotában található üzlet. 1905-ben már Zwieback Lajos bérelte a helyiséget porcelán-, illetve női divat- és konfekcióüzlete számára. Az I. világháború után takarékpénztár és sorsjegyárus működött a bolt megosztott területén. A II. világháború után Somoskövi Béla lámpaernyőkészítő működött itt – egészen a cége 50-es évekbeli államosításig.

A BÁV „kép, porcelán és műtárgyboltja” az 50-es évek második felében költözhetett a felújított alsó szint Ferenciek tere felé eső oldalára. A műtárgyak felvevőhelye a Semmelweis, illetve a Vitkovics Mihály utcában volt. Innen kerültek át a régiségek hatalmas vesszőkosarakban a Klotild-palotabeli üzletbe, ahol a gyűjtők gyakran már jóval az átszállítás előtt gyülekeztek a boltban, hogy elsők között vásárolhassanak az új „kincsekből”. Minden időszaknak megvoltak a kedvelt tárgycsoportjai, így például a 80-as évek elején a népművészeti tárgyak számítottak nagyon keresettnek, az évtized végén pedig az ikonok és a porcelánfejű babák kerültek a gyűjtők érdeklődésének homlokterébe. A 90-es években a Herendi és a Zsolnay kerámiák örvendtek nagy népszerűségnek. Sok érdekes üveg is megfordult itt az idők folyamán – így nem véletlen, hogy Borsos Béla művészettörténész gyakran „spontán üvegtörténetórákat” tartott itt.

A bolt rendszeres vevői közé tartozott számos neves színész, énekes, orvos, ügyvéd, illetve politikus, akik közül sokan specializálódtak egy-egy tárgycsoport gyűjtésére. Például Pécsi Sándor színész itt gazdagította több szép darabbal méltán híres vörösréz kuglófsütő-kollekcióját. Az üzletet központi fekvése és nagy híre miatt külföldi világsztárok is gyakran felkeresték, így Ben Kingsley, valamint Donald Sutherland, aki az ikonok között válogatott. 1996-ban az Evita című film budapesti forgatása idején pedig meglátogatta a boltot Madonna, aki ugyan nem vett semmit, de azt rendkívül elegánsan tette.

Az épület a rendszerváltás után a Postabank, majd a Magyar Posta tulajdonába került, amely vállalat 2002-ben kétmilliárd forintért eladta egy olasz cégnek. A házat szállodává kívánták alakítani, így az itt lévő üzleteknek is el kellett költözniük. A BÁV Budapest egyik legelegánsabb palotájában lévő műtárgyboltja 2005-ben fogadta utoljára vásárlóit, akik közül sokan még ma is úgy emlegetik a gazdag áruválasztékkal, díszes kirakatokkal és felejthetetlen hangulattal bíró üzletet, mint egy letűnt aranykor letéteményesét.

Szerző: Görbe Márk

Köszönöm a cikk megírásában nyújtott segítséget Tímár Évának és Pap Andreának.

Az eredeti cikk a BÁV 1773 magazinjában jelent meg.

Forrás: Fortepan