A formába olvasztott üvegek készítése során üvegport vagy különböző nagyságú és színű üvegdarabokat olvasztanak össze egy tűzálló formában. Az eljárásnak két típusát különböztetjük meg: a pâte de verre-t és a mozaiküveget. Ez utóbbi egyik fajtája a jól ismert millefiori (ezervirág) üveg.  

Az üvegpaszta franciául

A pâte de verre francia szó jelentése üvegpaszta, amely nem más, mint porrá őrölt üveg, esetleg színezőanyag, illetve speciális, az alacsony hőfokon történő olvadást elősegítő adalék keveréke. Ezt az elegyet formába helyezik, és lassan hevítve összeolvasztják, majd a kihűlést követően a kész tárgyat kiveszik a formából.

A keverék összetétele, a hőmérséklet, az égetés időtartama, az anyag vastagsága, valamint a forma lesúlyozásának függvényében a pâte de verre tárgyak igen sokfélék lehetnek. A lesúlyozatlan rétegeket a csipkeszerű áttetszőség, de az üvegpor szemcséssége jellemzi. A megfelelő lesúlyozás következtében a tárgy tömör, homogén réteget képez. Magasabb égetési hőmérsékleten, ha a zúzott üveg közé levegő szorul, a tárgy opálosan áttetsző lesz. A technikával tehát egyaránt lehet légiesen könnyű, viszont sérülékeny, illetve súlyosabb, robusztusabb tárgyakat is készíteni.

A technika újrafelfedezése a szecesszióban

Maga az eljárás már az ókori Egyiptomban is ismert volt, ekkor főleg gyöngyöket, apró amuletteket készítettek a segítségével. A módszert a 19. században a francia Henri Cross és fia, Jean hozta be újra a köztudatba. A szecesszió üvegművészei között óriási népszerűségre tett szert, előszeretettel alkalmazza a francia Daum gyár is, főleg kis figurák, vázák kivitelezéséhez.

Victor Amalric Walter és a Daum    

A technika egyik legelkötelezettebb képviselője a francia üvegművész, Victor Amalric Walter (1870-1959) volt, aki a Párizs melletti Manufacture Nationale de Sévres műhelyben kezdte pályafutását. Az 1900-ban megrendezett párizsi Világkiállításon lenyűgözték Albert Dammousse és Henri Cros ott bemutatott pâte de verre üvegtárgyai. Ekkor döntötte el, hogy a több lehetőséggel kecsegtető Daum üveggyárba megy dolgozni, ahol a két nagy példakép publikációi és számtalan kísérlet során végül megfejtette a mesterek által féltve őrzött titkos adalékanyagot, amely az egész technika alapját jelentette. A Daumnál találkozott Henri Bergé formatervezővel, és kettejük közös munkájának gyümölcsei a „Daum Nancy” jelzésű üvegtárgyak voltak. Több mint száz különböző modellt készítettek el együtt, de ezekből alig néhány maradt csak fent.

Szecessziós figurális tálka, pâte de verre, Victor Amalric Walter, jelezve: Walter Nancy és H. Bergé. 74. Művészeti aukció

Az önálló workshop

Victor Amalric Walter az első világháború után alapította meg saját üvegstúdióját szülővárosában, Nancy-ban, majd itt folytatta a munkát Bergé-vel és más tervezőkkel. Több mint ötszáz modellt fejlesztett ki ekkor, de mindegyikből csupán néhány darab készült. Ezeket a darabokat „Walter Nancy” jelzéssel látta el. A technikából adódóan főleg kisméretű dísztárgyakat, tálkákat és vázákat készített, amelyeket előszeretettel díszített növényi, állati ornamentikákkal. A végletekig tökéletességre törekvő mester állítólag minden olyan tárgyat összetört a stúdió falán, amely nem lett makulátlan.

Art deco és tömeggyártás                  

Az 1920-as években a geometrikus formavilágú, sorozatgyártásra alkalmas art deco egyre inkább felváltotta a kézműves technikákat alkalmazó szecessziót, így a kereslet csökkenésével visszaszorultak a kisebb műhelyek. Walter is a költségek csökkentésére kényszerült, egyszerűbb, art deco stílusú tárgyak készítésére állt át, amelyek maximum három színnel operáltak. A műhely 1935-ben zárt be végleg, amikor a mester megvakult, és nem tudta tovább folytatni a munkát.

Az elfeledett művésztől a rekordeladásokig

A kivételes tehetségű üvegművészt a kétezres években fedezték fel újra. Munkáit többek között a muranói és a Broadfield House Üvegmúzeumban is bemutatták, és egy vázája a Victoria and Albert Múzeum gyűjteményét is gazdagítja.  

A BÁV 74. Művészeti aukcióján Victor Amalric Walter egy első világháború utáni, tehát a művész önálló korszakából származó, gyíkkal díszített tálja kerül árverésre. Az Henri Bergé formaterve alapján készült, igazi ritkaságnak számító szecessziós alkotás 250.000 forintos kikiáltási árával komoly nemzetközi érdeklődésre számíthat. Annál is inkább, mivel egy ehhez hasonló, de kisebb méretű, mindössze 5,4x11,4 cm-es tálkát 2016-ban a Sotheby’s-nél 9.375 dollárért, azaz 2,8 millió forintért árvereztek el. A rekorder mégsem ez, hanem egy Koi hallal díszített tálkája, amely 20.000 dollárért, azaz mintegy 6 millió forintért kelt el ugyanezen az árverésen. Mindkettő alkotás formatervét Henri Bergé jegyzi.