Szerző: Pandur Ildikó, az Iparművészeti Múzeum Ötvösgyűjteményi főosztályának vezetője
Fotók: Iparművészeti Múzeum

Az Árverési Csarnok 1920 októberi első művészeti aukciójára válogatott műtárgyak meghatározását szakértőként dr. Hoffmann Edit és dr. Siklóssy László végezte. Előbbi a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának művészettörténészeként elsősorban középkori művészettel, illusztrált kéziratokkal, kódexekkel, könyv- és rajzművészettel, magyar festészettel foglalkozott. Így a képzőművészeti és a korai könyvanyag széles látókörű szakértő kezébe került.

Siklóssy László ügyvédként a művészeti élet sokoldalú alakjának számított. Írásaiban érmekkel, plakettekkel, kerámiával, szőnyegekkel, város- és sporttörténettel egyaránt foglalkozott. Szakértői felkérését indokolhatta, hogy szoros kapcsolatot tartott a műtárgypiaccal, a műgyűjtők széles körével. Maga is gyűjtött (képeket, könyveket), és ügyvezető igazgatója lett a Szent György Céhnek, azaz a műgyűjtés fellendítése, szakmai tanácsadás céljával 1909-ben megalakult Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületének. A Céh 1910-től évente többször rendezett műtárgyaukciókat. Ezek katalógusát is tartalmazta az 1912-ben elindított „A Gyűjtő” című folyóirata, amelynek szerkesztője, Siklóssy, így jelentős tapasztalatokra tehetett szert árverések lebonyolításában is. Az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Radisics Jenő, aki szintén tagja volt a Céhnek, nemcsak az Egyesület tanácskozásainak, hanem pl. 1912. évi kisplasztikai kiállításának is helyet biztosított az Üllői úti épületben.

A Szent György Céh 1923-ig rendszeresen szervezett aukcióinak helyszíne az Erzsébet téri Nemzeti Szalon volt, amelynek igazgatója, Ernst Lajos műgyűjtő és mecénás magának is – bár visszafogottabb - szecessziós stílusú, gyűjteményét is magába foglaló bérházat emeltetett. Az 1912-re elkészült Nagymező utca 8. szám alatti ötemeletes épületben működő Ernst-múzeumban időszakos kiállítások, előadások, árverések is rendszeresen helyet kaptak. (Az épület a II. világháború után egy ideig - 1948 és 1953 között - a BÁV bútorüzleteként üzemelt, majd ismét kiállítótérré alakították.)

Ernst Lajos hatalmas hagyatékának 1939. évi aukciója  a Kinizsi utcai Árverési Csarnokban zajlott, amely ekkorra már – 1924-ben – beolvadt a Magyar Királyi Postatakarékpénztárba.

Az Ernst-aukciókról jónéhány kiváló alkotás került az Iparművészeti Múzeumba. Az 1931. évi, 46. számú Ernst-aukció katalógusában – „Két grófi hagyatékból, valamint főúri és más magánbirtokokból származó műtárgyak” - tűnt föl az a különleges tárgyegyüttes, amely talán legjobban példázza a BÁV szerepét a múzeum gyűjteménygyarapításában. A sokáig József nádor készletként számon tartott ezüstöket az újabb kutatás már gróf Teleki Sámuel (1739- 1822) erdélyi kancellár személyéhez köti. Az egykor 72 darabos ezüst úti étkészlet a bécsi Johann Georg Hann 1791-ben készült munkája, a klasszicista bécsi ötvösség kiemelkedő emléke.

Az 1931. évi aukció során szétszóródott darabok azóta különböző helyeken kerülnek elő, néha magángyűjtőknél, néha műkereskedelemben. Többszöri vásárlások útján gyarapodik a múzeum időről időre a készlet egyes darabjaival. Egy fedeles pecsenyéstálat és az egyik gyertyatartót 1956-ban vásárolta a BÁV-tól a múzeum. A legimpozánsabb darab, egy fedéllel és alátéttel együtt kilenc kilogramm súlyú levesestál is a BÁV-nál bukkant föl 1988-ban.

Az Árverési Csarnok még a II. világháború után is rendezett aukciókat, az utolsót 1950-ben. Innen az Iparművészeti Múzeum a nagyszombati műhelyben készült, aranybélyegzős borjúbőr kötést vásárolt, benne Kazy Ferenc magyar történelmi munkájának 1741. évi kiadásával.

Ezt követően csak 1957-ben indult újra az árverési tevékenység. Az eltelt évek alatt is történt múzeumi vásárlás, de nem aukcióról, hanem egyes fővárosi, néha vidéki BÁV-üzletekből. 1952-ben jutott a közgyűjteménybe ily módon 600 Ft-ért Ernst Lajos egykori gyűjteményéből egy 1643-as jelzésű torony alakú asztali óra a kassai Schmidt János órástól.

1957. szeptember 21-29. között az Iparművészeti Múzeumban 1500 műtárgy – ebből 300 festmény, rajz és grafika, - várta az érdeklődőket a földszinti üvegcsarnokban, enteriőrszerű elrendezésben. 

A tudósítások a képzőművészeti anyag mellett külön is kiemelték a porcelánok és díszüvegek, a mintegy 100 keleti tárgy, a 130 keleti szőnyeg változatos gazdagságát és magas színvonalát.  

Hét napig, október 1-7. között zajlott az árverés, amelynek során 800 műtárgy talált új gazdára 1.200.000 Ft értékben. (A híradások szerint a legkapósabbak a festmények és a bútorok voltak.) Közgyűjtemények 300.000 Ft értékben vásároltak. 

Üzleti szempontból mégsem volt egyértelműen sikeres rendezvény, a BÁV piaci haszna, a magas bérleti díj miatt, elenyésző volt.

A múzeum vásárlási kedvére magyarázatul szolgálhat, hogy a Corvin közhöz közeli, Üllői úti épületet az 1956-os harcok során szinte a II. világháborúnál is súlyosabb pusztítás érte, a megsemmisült műtárgyakat pedig valamiképpen pótolni kellett. Így a magas bérleti díjat az aukción történt vásárlás némileg kompenzálta.

 1957 során az Iparművészeti Múzeum közel száz műtárgyat vásárolt a BÁV-tól. A fióküzletekből történt beszerzések mellet az 1. számú művészeti aukcióról is több tucatnyi változatos régiség került a különböző gyűjteményi osztályokra, melyek között jó néhány kiemelésre érdemes alkotás található.

Egyszerre két, 17. századi, francia szövött képes kárpittal is gyarapodott a múzeum textilgyűjteménye az aukcióról. Az Aubussonban, 1690 körül selyemből és gyapjúból szőtt, Reynaud-jelzésű, antik témájú kárpit Nagy Sándor granicusi csatáját ábrázolja.  A Dubreuil Toussaint tervezte, Ovidius Átváltozások című műve történeteinek egyikét, Chione halálát feldolgozó kárpit korábbi, 1630 körül, feltehetően Párizsban készült, de áruk megegyezett: egyenként 7.500 forintért keltek el.  A keleti szőnyegek közül méreteiben és értékében (8.500 Ft) is kiemelkedett egy perzsa Shiraz szőnyeg a 19. századból.

Az Iparművészeti Múzeum legdrágábban (11.000 Ft) vásárolt műtárgya az 1. számú aukcióról egy 17. századi faragott diófa szekrény volt. A bútor értékét növelte, hogy az eladó információja szerint gróf Mikes János szombathelyi püspök tulajdonában volt egykor.

A megvásárolt kerámia-és üveganyagban sok 19-20. századi alkotás volt: díszüvegek, emlékpoharak. A Zsolnay-kerámiák közül kitűnik Apáti Abt Sándor 1902. évi modellje, az ún. Dioscur-váza. A „P. Japy et Cie” műhelyből származó, chinoiserie díszű festett porcelánóra az 1878. évi Párizsi Világkiállítás jutalomdíja volt egykor.

A múzeum ötvösgyűjteményébe került ezüstök közt több orosz ötvösök munkája volt, pl. egy jellegzetes niellós díszű (ún. tulaezüst), aranyozott úti evőeszközkészlet tokkal, 1844-ből, vagy egy dohányzókészlet „kocsi alakjában”. A pest-budai ötvösség emlékei közül érdemes megemlíteni Johannes Mathias Roth elefántcsont fülű ezüstkannáját a 18. század végéről, amely a budai mester kevésszámú alkotásainak egyike a gyűjteményben.

A választáskor nem törekedtek hibátlan állapotú műtárgyak vásárlására. 1957-re már az Iparművészeti Múzeum valamennyi – bútor, kerámia, textil, ötvös – gyűjteményéhez létesült restaurátorműhely. A BÁV-tól történő vásárlást néha nem a műtárgy egyedisége, művészi színvonala, hanem egyéb, a kutatást elősegítő szempontok indokolták. Az 1957-ben BÁV-tól vásárolt ezüstkanna  pl. a budai Carolus Missbrenner első munkája volt az ötvösgyűjteményben. Az 1958. évi BÁV-vásárlások egyikének, egy ezüst cukortartónak „C. Mladenovich” jegyű pancsovai mestere teljesen ismeretlenvolt korábban. Az ilyen új szerzemények jelzéseik révén is bővítették ismereteinket a magyarországi ötvösjegyekről.

 

A BÁV 2. számú művészeti aukcióját 1958-ban, az akkor még a Városligetben lévő Ipari Vásár területén, az Építésügyi Minisztérium pavilonjában - és a karácsonyi csúcsforgalomhoz igazítva december 6. és 12. között - rendezték meg, ezeregyszáz műtárggyal. Innen került a gyűjteménybe pl. egy 18. századi erdélyi vagy magyarországi, a Szeplőtelen Szűz alakjával díszített, hímzett hadizászló.

A 4. számú aukciót 1961-ben, ismét az Iparművészeti Múzeumban rendezték,, ahonnan a bútorok közül pl. a „I.B. Hübner a Schöna”-jelzésű lábasóra, vagy a pozsonyi Szabó János Mihály 18. század végi aranyozott és faragott fa tokba helyezett asztali órája is bekerült. Utóbbi sokáig a nagytétényi kastély állandó kiállításán szerepelt.

 

Műfaja miatt is különleges az a 15. század végéről való, szárnyas griffekkel díszített, fából faragott, ezüst foglalatú síp, amelyet az 1968. évi 5. művészeti aukcióról vásárolt meg a múzeum, és került be nem sokkal később a 100 éves jubileumára a remekeit bemutató kiadványba is. Ekkor került a Kerámia- és üveggyűjteménybe Sovánka István szecessziós vázapárja a zayugróci üveggyárból, az 1900-as évek elejéről.

1970-ben rendezték a következő, 6. számú aukciót, amelyről egyebek mellett több különleges bútor és ládika – pl. a velencei Embriachi-műhelyből - került a gyűjteménybe.

 

A BÁV 1984. évi, 11. számú aukciójáról Thonet-székek és maratott díszű reneszánsz vasládika mellett az Iparművészeti Múzeum legnagyobb értékű beszerzése Carl Fabergé zafír cabochonokkal díszített arany cigarettatárcája volt, amelyet 121.000 Ft-ért vásárolt meg.

A múzeum nem járt mindig sikerrel az árveréseken. 2017-ben lemaradtunk pl. a BÁV 70. aukcióján fölbukkant, Bethlen Miklós erdélyi kancellár és felesége, Rhédey Júlia címerével vésett, 17. század végi augsburgi ezüstpohárról, amely egy számozott, egymásba járó pohárkészlethez tartozott valaha, és egyik darabját  az Iparművészeti Múzeum őrzi.

Nemcsak az árverések alkalmával, hanem a boltok kínálatának folyamatos monitorozásával – amely egy időszakban a muzeológus és restaurátor munkatársak heti rendszerességű feladata volt, – is sikerült sok kiváló alkotásra bukkanni. A BÁV bolti kínálatának és aukcióinak nyomon követése máig folyamatos. Egyik legutóbbi jelentős beszerzés a 61. aukción megvásárolt 1900 körüli, ezüst foglalatú ivókészlet az elsősorban építészeti kerámiákat gyártó párizsi Alexandre Bigot cégtől.

Fentiekből kitűnhet, hogy a BÁV való hagyományos együttműködés révén régóta, és remélhetőleg a jövőben is jelentős műtárgyakkal gyarapszik, gazdagodik az Iparművészeti Múzeum.

Az eredeti cikk a BÁV 1773 magazinjának 2020/1 számában jelent meg.