Miért egyedülálló a színészlegenda hagyatéka?

Aukció
A történet a 40-es években, egy empire stílusú bútorral indult a színházi díszletek között. A színészóriás Pécsi Sándor pályája kezdetétől fogva rajongott a műkincsekért, gyűjteménye pedig olykor egészen meglepő tárgyakat rejtett – Sztálin ujjától kezdve egy rég látott Vaszary-festményig. Ismerje meg a május 20-21. között megrendezett 85. Művészeti Aukció szenzációját!

Pécsi Sándor naplójából tudjuk, hogy gyerekkorától kezdve szomjazta a kultúrát, kíváncsisága és művészetek iránti rajongása bőven túlszárnyalta akkori szűkös lehetőségeit. Gyűjtőszenvedélye csak később, 1946-tól kezdhetett el kibontakozni, amikor Várkonyi Zoltán Művész Színházához szegődött Budapesten. „A bútorstílusok tanulmányozását ifjú színészként egy asztallal kezdtem. Nagyon tetszett. A színházi kellékes mondta, hogy empire. Attól kezdve bújtam a szakkönyveket, régészeti szakirodalmat, a művészettörténetet, az iparművészetet.” – emlékezett vissza a korszakra egy interjúban. Bár anyagi nehézségei még ezekben az időkben is akadtak, mindez nem akadályozta meg abban, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a kor aukciós világának szereplőivel, képezze magát és mind tájékozottabbá váljon a műkereskedelmi piacon.

Pécsi megszállottan rótta többek között a már akkor is működő BÁV üzleteit, de sokat vásárolt magángyűjtőktől, népművészek műhelyeiből is, megint máskor magánházak pincéiből mentette a kidobásra ítélt tárgyakat. Nem a tárgyak pénzbeli értéke, hanem azok egyedi varázsa, története motiválta. A gyűjtői szenvedélyét nem korlátozta egyetlen tárgycsoportra, egyformán érdekelték a személyes, de nagy múlttal rendelkező apróságok és a nagybetűs műkincsek.

A rózsadombi Cserje utca 6-os szám alatti otthonában alakította ki saját kis „magánmúzeumát”, amelynek kertje hajdanán szarkofágokkal, szobor- és oszloptöredékekkel, sírkövekkel és Sztálin 1956-ban, a Felvonulási téren ledöntött szobrának kimentett kézfejével üdvözölte a látogatót, odabent pedig csak tovább fokozódott a műfaji eklektika.

Hogy miért volt különleges a „női szobában” lógó Vaszary János-festmény? Mik azok a táncrendek és mit szeretett bennük Pécsi Sándor? Miért volt megkerülhetetlen a korban az Ecseri piac? Hogyan alakult a gyűjtemény sorsa a színész halála után? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat podcast-sorozatunk legújabb epizódjából, amelyben Fertőszögi Péter, a BÁV művészeti igazgatója mesélt Lukács Zsoltnak a Pécsi Sándor-hagyatékról és a közelgő 85. Művészeti Aukcióról.