Az 1780-as években, a francia tájképi kertek, jellegzetes elemei voltak az úgynevezett tejivó pavilonok, vagy tejcsarnokok, melyek népszerűségüket, az ebben az időben divatba jött kertlátogatásoknak, kerti sétáknak köszönhették. A  szép fekvésű pihenő pavilonok általában központi elemei voltak a festészeti előképek alapján megkomponált tájképi kerteknek és a séták után kellemes pihenőhelyet és hűs menedéket nyújtottak a látogatóknak. Az egyik ilyen pavilon-típus volt a tejivó vagy tejcsarnok. A társaság, a kert látnivalóinak megtekintése után megfáradva, egy kellemes és hűs tejivó pavilonban pihent meg, ahol különböző tej alapú hűsítőket, jégkrémet, fagylaltot stb. és behűtött gyümölcsöket fogyaszthatott. Ezek az épületek tulajdonképpen a mai fagyizók egyik előfutárának tekinthetők. A gyakran, görög templomokat, vagy remetelakot idéző épületek, belül márvánnyal voltak burkolva és csobogókba vagy falikutakba vezetett patakvízzel hűtötték, hogy kellemesen hűvösek maradjanak és a csemegék se romoljanak meg. A két legismertebb ezek közül Marie Antoinette számára készült, az egyik  Rambouillet-ben lévő királyi vadászkastély kertjében a másik pedig Versailles-ban. A  királyné, a francia udvar hektikus hétköznapjaiba belefáradva, Rousseau vissza a természethez ideája alapján, maga is az egyszerű és természetes vidéki élet után áhítozott. E célból épült számára Versaillesban a kastély kertjében  egy normandiai stílusú falu (Hameau) A faluban pásztorlány ruhát öltve, kipihenhette az udvari élet fáradalmait, udvarhölgyeivel élvezhette, a vidéki élet romlatlanságát.Természetesn ez a minden luxussal felszerelt falu csak díszletként szolgált egy uralkodói pásztorjáték háttereként.

Itt is volt egy pazar berendezésű tejivó, ahol Marie Antoinette, pásztorlányként serénykedve, saját kezével sevres-i porcelán sajtárba fejte, a beparfümözött és jólfésült kecskéi és juhai tejét, amit aztán a vendégeinek fagylaltként vagy hűsítőként szolgáltak fel, így az élmény része volt a paraszti tevékenységek és munkák utánzása is. 1787-ben a Rambouilletben lévő királyi vadászkastély tejivója számára a Sevres-i manufaktúra készített egy étkészletet, amelyet az akkoriban zajló, Pompeji és Herculaneumi ásatások hatására, divatos, klasszikus római és etruszk stílusban kivitelezett. A készlet része volt, egy kos fejekkel díszített tejes vödör, sajtár is. A most árverésre kerülő virágkaspó tulajdonképpen ennek az edénynek a mintájára készült, mintegy száz évvel később, a századforduló idején, neoklasszicista stílusban. A kaspó formája és az aranyozott kosfejes díszítménye, pontosan követik az eredeti mintát, az alul látható táncoló puttókat ábrázoló jelenet pedig, Charles Clodion domborművei alapján készült.

Francia virágtartó díszedény Bisquit porcelán. Aranyozott kosfejekkel és reliefszerűen kidomborodó, virágfüzérek között játszadozó puttókkal díszített, nagyméretű kaspó. A kosfejeken kisebb sérülések, az oldalsó peremén kisebb csorba. Alján jelzett: XVIII. századi sévres-i márkajegy mintájára készített jelzéssel. Párizs, Edmé Samson, XIX. század vége. M.: 36,5 cm, átm.: 44 cm. Kikiáltási ára: 600.000 Ft

Centenáriumi aukció időpontja: 2021. június 22-23-24. kedd-szerda-csütörtök. A porcelán június 23-án, a műtárgynapon kerül árverésre. 
Helyszíne: MOM Kulturális Központ 1124. Budapest, Csörsz u. 18.

TOVÁBB AZ AUKCIÓHOZ