A toszkán Madonna
Semleges sötét háttér előtt kőmellvéden ül Szűz Mária, a Madonna-ábrázolások legelterjedtebb hagyományának megfelelően ruhája vörös, köpenye kék színű, ölében a keresztet tartó és jobbját áldásra előre nyújtó gyermek Jézust tartja. Utóbbinak csak derekát és ölét fedi körbetekert lepel. Mindkettőjük tekintete a teveszőr ruhát viselő, hódolata jeléül kezét imára összetevő kis Keresztelő Szent Jánosra irányul. Szent János vállán Alexandria Szent Katalin nyugtatja kezét, akinek felismerhetőségéhez a mártíromság pálmaága még nem lenne elég, de kínzatásának eszköze, a késes kerék már olyan attribútum, amely egyedül ő hozzá tartozik. Alighanem a kép megrendelőjének Katalin volt a keresztneve. Jobboldalt díszes szegélyű fehér ruhában (a fehér szín a szeplőtelen tisztaság jelképe) hosszú göndörhajú angyalt látunk, aki a keresztelőéhez hasonló imádkozó gesztussal fejezi ki hódolatát. A két nőalak és az angyal ruhájának felső szegélyét aranyba foglalt ékkő díszíti. Az ilyen dísz Máriát, mint az ég királynőjét illeti meg, Katalint pedig mint királylányt, akit a legenda szerint Jézus jegyesévé fogadott.
Toszkán festő, 1520 körül: Mária gyermekével, a kis Keresztelő Szent Jánossal és Alexandriai Szent Katalinnal. Olaj, nyárfa, 59 × 52 cm, jelzés nélkül. Kikiáltási ára: 1 500 000 Ft
Szokatlan, hogy a háttér fekete, a festő talán ezzel akarta fokozni a többi szín (inkarnát, világos barna, vörös, kék, fehér) hatását, erejét, és talán ugyanezt a célt szolgálja a szintén fekete színű, festett keretezés. Ami a kép eredeti rendeltetését illeti, biztosak lehetünk benne, hogy nem templomi oltárképnek szánták, hanem egykor egy toszkán polgár otthonában kapott helyet, mint magánájtatossági kép. Ilyenek a 14. századtól kezdve nagy számban készültek, itáliai festőműhelyek egész sora számára biztosítva a folyamatos munka, az egymást követő megbízások lehetőségét. Igen valószínű, hogy az a műhely, amelyből ez a Madonna-kép kikerült, csak és kizárólag magán-devóciós képek előállítására szakosodott, oltárképekre vagy freskókra nem is kapott megrendelést.
A festői felfogást, a formák modellálását és a rajzkultúrát tekintve a kép stílusa teljes mértékben a toszkán korareneszánsz, a quattrocento hagyományába illeszkedik. A látvány egységét a világos színek, a tiszta formák, és az éles körvonalak teremtik meg, a hangulati egységet pedig a szelíd áhítat kifejezése. Minden forma, legyen szó akár az arcokról, akár a ruhák redőzéséről, egyszerre bír leíró, vagyis ábrázoló és dekoratív, vagyis díszítő szereppel. Elég csak megfigyelnünk azt a változatosságot, amely az aranyló csúcsfényekben gazdag frizurák ábrázolását jellemzi. A mester nem kötődik egyértelműen a quattrocento festészetének egyetlen vezéralakjához sem, de szépségeszményében és kalligráfiájában, vonalkultúrájában ott érezzük Botticelli és követői munkásságának ismeretét.
A festmény maradéktalanul korareneszánsz karaktere ellenére kétséget kizáróan tudhatjuk, hogy kivitelezésére nem kerülhetett sor 1513 előtt. A Madonna és még inkább a gyermek Jézus testtartása, beállítása ugyanis arról tanúskodik, hogy a kép mestere ismerte Raffaello ún. Halas Madonnáját (ma a madridi Prado múzeumban), vagy valószínűbben a még az oltárkép modellojáról, ugyancsak 1513-ban készült metszetet, a Raffaello közvetlen köréhez tartozó Marco Dente (1493 – 1527) munkáját. A raffaellói kompozíción még baloldalt a Tóbiást a Madonna oltalmába ajánló angyalt, jobboldalt pedig Szent Jeromos figuráját látjuk. Az ismeretlen toszkán festő ezeket az alakokat már nem vette át, de annyiban hatást gyakoroltak rá, hogy jobb oldalt ő is csak egyetlen alakkal kíséri Máriát, és baloldalt Szent Katalin gesztusában – ha csak haloványan is – Raffaello angyala oltalmazó mozdulatát ismétli. Az árverésre kerülő kép ily módon jól példázza, hogy a 15. század végétől, a sokszorosító grafikai technikák alkalmazása óta, milyen nagy szerepet játszottak a metszetek a legtekintélyesebb művészek invencióinak terjesztésében. A metszetek ettől kezdve hozzátartoztak a festő-műhelyek készletéhez, segédanyagához, tetszés szerint fel lehetett használni őket.
Még hatásosabban szemlélteti azonban ez a Madonna kép, hogy Raffaello, vagyis az érett reneszánsz korában Toszkána, Umbria és más tartományok kisebb központjaiban sok olyan mester dolgozott, akik egy konzervatív ízlésű megrendelői réteg igényeinek kiszolgálására hűségesen őrizték a korareneszánsz formanyelv hagyományait.
Tátrai Vilmos, művészettörténész
