Rippl-Rónai arcképe a nemzet csalogányáról
„Rajzolni nagyon szerettem. A legjobb rajzoló voltam a gimnáziumban. Eleinte kinevettek, lenéztek a rajzolásomért, de aztán elismerték. A fiúk széttépték a rajzaimat. Mert mindent nagyon pontosan lerajzoltam. Német könyvekből rajzoltam, képek után, a fiúkat, az osztályt, csak úgy.”
– mesélte Rippl-Rónai Jószef Pásztor Árpádnak 1927 őszén. A beszélgetést a művész halálának hírére tette közzé a szerző a Pesti Napló 1927 december 11-i számában. A súlyos beteg festő felemlegette ifjúkorának azokat az egyszerre bátorító és riasztó élményeit, amikor még „csak” kedvtelésből rajzolt. Ezek a korai, művészi pályáját jóval megelőző munkák elvesztek, a család sem őrizte meg őket, így érthetően nagy meglepetést keltett a Blaha Lujzát ábrázoló szénrajz, „Rippl J 1880” jelzéssel. Pedig a hátoldalon lévő „bírálati cédula” szerint nem először került a szakemberek elé: 1967-ben a Magyar Nemzeti Galéria bíráló bizottsága már Rippl-Rónai József sajtkezű munkájának ismerte el. Sajnos, ez az adat (és vele a mű) idővel elfelejtődött, így sem az 1998-ban rendezett gyűjteményes kiállítás katalógusában, se Bernáth Mária ugyanazon évben megjelent monográfiájában nem esett szó róla.
Rippl-Rónai József: Blaha Lujza arcképe (1880), szén, karton, 470 x 380 mm, jelezve jobbra lent: Rippl J 1880. Hátoldalán a MNG bírálati cédulája: 1382/967. Kikiáltási ára: 950.000 Ft
Az újrafelfedezés örömét nyújtó rajz egyszerre árulkodik alkotójának kiemelkedő tehetségéről, gyakorlott kezéről, és képzetlenségéről. Első pillantásra nyilvánvaló, hogy előkép alapján készült, de az is látszik, hogy a fiatal rajzoló nem először csinált ilyet. A formák kezelése, a biztos vonalvezetés, a rajzszén kifejezetten jó technikai alkalmazása mind arra utal, hogy több éves gyakorlás állt mögötte. Ugyanakkor a kezdők sajátos naivitása sugárzik az ábrázolt színésznő egyszerre komoly és ábrándos megjelenítéséből.
A mű előképét keresve először Elischer Lajos litográfiája bukkant fel (nyomtatta Ullmann József), amelyen a Rippl-rajzon láthatóval azonos öltözetben, kalapban, a kalap alól kibújó „huncutkákkal” látható a színésznő, annyi eltéréssel, hogy fejét nem jobbra, hanem balra fordítja. A lap aláírása (Báró Splényiné Blaha Lujza) azonban jelzi, hogy csak 1881 után adhatták ki, mivel Blaha Lujza ez évben ment hozzá báró Splényi Ödönhöz. 1880-ban tehát Rippl ezt nem használhatta. Ismert viszont egy Ellinger Ede által jegyzett fotó (a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében), amelyen a színésznő ugyanebben az öltözetben, bár kalap nélkül, profilból látható. Ez arra enged következtetni, hogy valamikor 1879 körül Ellinger készített róla egy fotósorozatot, ugyanis egy ismert díva nem fényképezteti magát különböző alkalmakkor ugyanabban a ruhában, hacsak nem valamelyik híres szerepének jelmeze. A feltételezett sorozat keresése során bukkant elő egy olyan, „ismeretlen fényképész” által készített felvétel, amely minden részletében megegyezik Rippl-Rónai rajzával. De mivel a litografált lapokkal ellentétben a fényképek akkoriban elég drágák voltak, ezeket nem terjesztették széles körben. Kellett lennie még egy szemnek a láncolatban. És valóban! A Göcseji Múzeum honlapján látható az az 1880-as műlap (színes litográfia), amely minden kétséget kizáróan Rippl korai rajzának mintája lehetett. 1880-ban ismeretlen szerző munkájaként jelent meg, mint a Képes Családi Lapok melléklete. Nem zárható ki, hogy eredetileg ez is egy Elischer-litográfia volt, kérdés, miért nem jelölték ekként, előképe pedig bizonyára a korábban említett fénykép volt.
A művésznő hatalmas népszerűségén túl a rajz elkészítésében Rippl-Rónait egy személyes élmény is inspirálhatta. 1878-ban, alig három évvel első nagy sikerei után Blaha Lujza fellépett Kaposváron.
„Soldosné [ekkor, rövid ideig ezt a nevet használta második férje után] a hozzá fűzött várakozást Finum Rózsi szerepében nemcsak kielégítette, hanem meg is haladta, s dalaival és játékával annyira elragadta a közönséget, hogy a minduntalan felhangzó tapsvihar, éljenzés, kihívások (nyílt jelenetekben is) percekig feltartóztatták az előadást. (...) A nagyterem közönsége félig lázas állapotban [volt] a művésznőnek szívhez szóló dalai, a természettől híven ellesett játéka és szeretetreméltósága által.”
– írta a Somogy 1878. április 2-án, Nekünk dalolt a csalogány címmel. Rippl Józsi, a 17 éves gimnazista bejuthatott a megyeháza nagytermébe, és biztosan magával ragadta a túláradó hangulat. Lehet, hogy többször is lerajzolta Blaha Lujzát, egyelőre azonban csak ezt az 1880-ban készített lapot ismerjük. Ekkor éppen gyógyszerésznek tanult a budapesti egyetemen, s néhány év kellett még ahhoz, hogy elinduljon az egyik legsikeresebb magyar festői pályán. Blaha Lujza 1880-ban készült arcképe így életművének ma ismert legkorábbi darabja.
Szerző: Boros Judit
