Csontváry Kosztka Tivadar önarcképe, fotó: Magyar Nemzeti Galéria

   

    78. Művészeti aukció - 2021. december 8. 18:00
    Csontváry Kosztka Tivadar öt levele Keleti Gusztávhoz és Keleti Gusztáv válasza

1. 1. 1. Csontváry első levele Keleti Gusztávhoz, 1880. november 30., tus, papír, 21,4 x 27,3 cm, négy beírt oldal
      2. Csontváry második levele Keleti Gusztávhoz, 1880. december 10., tus, papír, 21,4 x 27,3 cm, két beírt oldal
      3. Keleti Gusztáv levele Csontváryhoz, 1880. december 9., tus, papír, 34 x 21 cm, egy beírt oldal (piszkozat)
      4. Csontváry harmadik levele Keleti Gusztávhoz, 1880. december 13.  tus, papír, 28.7 x 45,8 cm, két beírt oldal
      5. Csontváry negyedik levele Keleti Gusztávhoz, 1881. február 3-án, tus, papír 29 x 46 cm, négy beírt oldal
      6. Csontváry ötödik levele Keleti Gusztávhoz, 1881. február 20., tus, papír 29 x 45,9 cm, három beírt oldal

    Kikiáltási ár: 36 000 000 Ft

„itt állok, még csak 27 éves vagyok s önérzettel mondom, jöjjön, minek jönni kell, meg nem ijedek azon óriási feladattól, mely vállaimra nehezedni fogna, egészségem ép, akaratom acélozott, szorgalommal versenyre szállok a hangyával s kitartásban – jól ismerem magam – csalódni szinte nem fogok: az eredeti s a poézis hiszem, hogy barátaim leendnek, mert lelkem, azaz keblem csak az eredetit óhajtja, s a természet minden parányáért lelkesedni is bír!”

Hosszú, közel húsz év telik el az iglói szózattól, míg a magyar festészettörténet talán legkülönlegesebb alakja, Csontváry Kosztka Tivadar festővé érik. Bár az 1880. október 13-án felhangzó sugallat nyomán, mely szerint „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Rafaelnél”, a művész sorsa végérvényesen megpecsételődött, rögös út vezetett az ismertségig. A piktúra gyakorlati fortélyainak elsajátítása mellett biztos egzisztenciát kellett teremteni önmaga számára, hogy majdani életét kompromisszumok nélkül a festészetnek szentelhesse. Joggal gondolhatnánk, hogy a hosszas előkészületek során személyisége, művészeti elképzelései számos változáson mennek keresztül. Ám a fenti sorok és azok forrása, a művész Keleti Gusztávhoz, az egykori Mintaraziskola igazgatójához írt 1880. novembere és 1881. februárja között írt leveleiből arra a megdöbbentő következtetésre juthatunk, hogy Csontváry művészeti krédója szinte semmit sem változott a festővé válás hosszas folyamata alatt.

Mintarajziskola, a későbbi Képzőművészeti Főiskola, 1900, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Az 1936 óta ismert öt Csontváry-levél, valamint az arra érkező két Keleti-válaszküldemény tanúsága szerint a művész profetizmusának lényegi elemei már tanulmányai megkezdése előtt készen álltak festészetre vonatkozó elképzeléseiben. E levelek annak a ténynek a dokumentumai, mely szerint Csontváry misztikus szerepvállalása, festészeti programja már pályája elején kiforrott, s nem – részben a művész, részben pedig az utókor – legendaépítő tevékenységének eredménye. E levelek s a fenti kiragadott lelkes sorok nem pusztán egy ifjú titán páratlan elszántságát tükrözik, hanem az akkor 27 éves Kosztka Mihály Tivadar életművének esszenciális lényegét is hordozzák. Leveleit olvasgatva az embernek egyre inkább az az érzése, mintha a festő előre látta volna saját sorsát, művészetének lényegét és életútját. A Keletihez írt sorokból is kitűnik szorgalma, kitartása, eredetisége, poézise, a „természet minden parányáért” való lelkesedése, mely mind ott bujkál majd a csak jóval később szárba szökkenő és kiteljesedő különleges életműben. Mintha már pályakezdése pillanatában kész festői programmal bírt volna Csontváry. Bár még azt sem tudta, mi fán terem a festészet, a levelekben felfedezhető hit, elszántság teljes mértékben azonos azzal a legendával, mely a maga útját járó, csak belső logikáját követő művészről kialakult az elmúlt alig több mint 150 évben.

De itt talán ennél is többről van szó! Mint alább látni fogjuk, Csontváry és Keleti levelezése, ha csak hipotetikusan is, de az ifjú első művének tekinthető. Hisz abból nemcsak a fiatal gyógyszerészsegéd festészeti pálya iránti elköteleződése olvasható ki, hanem az egyik első chef d'oeuvre, a Nagy Tarpatak völgye a Tátrában (1904–1905) ­című alkotás ötletének megszületését is pontosan dokumentálja. S amennyiben elfogadjuk – miként azt a modern művészet több ága s meghatározó figurája is vallja –, hogy egy mű azonos az azt létrehozó ötlettel és ideákkal, ez a néhány levél akár Csontváry Kosztka Tivadar „nulladik” műveként is értelmezhető.

Csontváry és Keleti levelezése

Csontváry és Keleti levelezése a gyógyszerészsegéd festészet irányába történő elköteleződésének hiteles dokumentumegyüttese. Az első levél keltezése 1880. november 30-a, tehát másfél hónappal az iglói szózat és az első rajz elkészülte után született. Az utolsó a művész első vatikáni látogatása előtt alig két hónappal 1881. február 20-án íródott. Ennek értelémében a levelek az elhivatás és az első fontosabb művészeti élmények megszerzése közötti időszakban Csontváryt foglalkoztató elméleti és gyakorlati kérdéseket tolmácsolják az utókor számára.

Csontváry nagy önéletrajzából ismeretes, hogy a festő első rajzát egy az iglói gyógyszertár előtt pihenő ökrös szekérről készítette. A vázlat készültének vétlen szemtanúja a festő principálisa, Kalmár Bertalan iglói patikus volt, kinek tanácsára Csontváry néhány héttel később tollat ragadott, hogy levélben folyamodjon segítségért a kor ünnepelt romantikus tájképfestőjéhez és a Mintaraziskola igazgatójához. A megkeresés kézenfekvő megoldásnak tűnt az önmagát pallérozni szándékozó Csontváry útkeresésében, mivel a Keleti vezetésével 1871. októberében megnyitott műintézmény elsődleges feladata „az ország szükségeinek megfelelő rajztanárok szakbeli képzése, valamint tehetséges ifjak képzőművészeti tanulmányainak biztosítása volt”. Azt azonban akkor még sem a principális, sem segédje nem sejthette, hogy az utazó festőket Keleti nem kimondottan kedvelte. Véleménye szerint a festőnövendékeknek „ahhoz, hogy a természet utáni rajzolást minden irányban alaposan megtanulhassák, ornamentikát, bonctant, távlattant kell tanulni a legjelesebb tanerők által a lehető legjobb modorban”.

Csontváry első levele Keleti Gusztávhoz, 1880. november 30., tus, papír, 21,4 x 27,3 cm, négy beírt oldal

A principális nemcsak a Keletivel történt kapcsolatfelvételben segítette a festőt. Csontváry életrajzából az is kiderül, hogy Kalmár Hermes-füzeteket hozatott segédjének. A kiadvány Wilhelm Hermes berlini kiadású rajziskolájának mintakönyvsorozata volt, mely a virágok, gyümölcsök állatok rajzolásától a tájképek és emberi alakok ábrázolásáig kalauzolta nemcsak a kor szaktanárait, hanem az önképzésre törekvő laikusokat is. A félezernyi Hermes-féle füzet több ezernyi rajzából választható másolási gyakorlatok azonban csak ideig-óráig elégítették ki Csontváry érdeklődését. Mint ahogy saját életrajzából és a Keletihez írott levelekből is kiderül, járni kezdte a vidéket, s a természet után készített vázlatrajzokat. „Ezt azonban hamar megelégeltem és a természetbe vágyódtam" – írja kiadatlan önéletrajzában. Ezekre a kirándulásokra pedig már a levélváltás előtt sor kerülhetett, hisz Keletihez – véleményeztetése céljából – egy téli tájképvázlatot is eljuttat első küldeményében.

Csontváry végül öt levelet írt Keletihez, melyekből kiderül, hogy két választ is kapott a Mintarajziskola igazgatójától. Ezek közül azonban sajnos csak az egyik piszkozatváltozata maradt fent az utókor számára. A másik elveszett, annak tartalmára csak részben következtethetünk, mivel néhány sorát szó szerint idézi a mester válaszlevelében.

Csontváry első levele
Már az első megkeresésében kiderül, hogy az 1880. október 13-i iglói kinyilatkoztatás nem egy harminc évvel későbbi – először a művész kiadatlan önéletrajzában publikált – szuggesztív esemény, Csontváry saját legendáriumának sarkalatos története. A festő maga hivatkozik erre a meghatározó eseményre: „Mindenek előtt megjegyezni van szerencsém azt, hogy életemben múlt hó 13.-ig, amikor is az első karcolattal a papírost elpiszkolni mertem, kezemben soha semmiféle rajz nem volt; de még az iskolában akkor 60-70-ig nem tanítottak erre; így tehát azon eszme, hogy én rajzoláshoz kezdék, pusztán a véletlenségen alapszik; s hogy rövid idő alatt már annyira vittem, miszerint kivéve a nyári fákat, olyan képességet érzek magamban, hogy nem képzelhetek el olyan monumentális épületet, amelyet lemásolni képes nem volnék.”
A Keletihez intézett kérések ugyanakkor végtelenül naivak. Bizonyítják, hogy még hallomásból sem ismeri a piktúra fortélyait a gyógyszerészsegéd. Hol szerezze be eszközeit, a festéket, a vásznat, illetve használjon-e vonalzót, vagy az egész művet szabadkézzel készítse? Ilyen és ehhez hasonló tanácsokat vár Keletitől. Sőt – vélhetően tudatlanságtól vezérelten – odáig „merészkedik”, hogy magát az igazgatót kéri meg, lássa el őt ezekkel az eszközökkel. Igaz, be is vallja: „Továbbá sejtelmem a festészetről, illetve az olajos festék sajátosságaira nézve, mit szépítsem a valót bizony csak az úgynevezett mázolásig (anstreichen) terjed.”Mindebből világosan látszik, hogy az ifjú Csontváry kezdő piktornak aligha, csupán egy lelkes fiatalnak tekinthető, annak ellenére, hogy sorai mögött erős akarat és szilárd elhatározás rejlik.
Mindenesetre a levél mellé vázlatokat is küld Keletinek. Egy téli tájrészletet, melynek négyszeresre nagyított változatát olajkép formájában is szeretné elkészíteni. Valamint vélhetően a kinyilatkoztatás napján született, az iglói gyógyszertár előtt pihenő tinókat ábrázoló rajzot is csatolja a küldeményhez, melyről itt ugyan nem, de a későbbi, kiadatlan önéletrajzában említést tesz a mester.

Csontváry második levele
Talán a késve felismert „modortalansággal” magyarázható, hogy Keletitől gyanúsan sokáig nem kap választ kérdéseire. Ezért december 10-én újra tollat ragad, s önkritikát gyakorolva, bocsánatkérőn mérsékeli korábbi kéréseit. Az igazgatótól ekkor már csupán beszerzési címeket kér, melyeket felkeresve maga rendelheti meg a festéshez szükséges anyagokat. Egyszersmind újabb rajzot is küld Keletinek. Az első leveléhez csatolt téli tájrészlet négyszeresére felnagyított változatát, melynek „irónnal” készített példányával néhány nap múlva elkészül.

Csontváry második levele Keleti Gusztávhoz, 1880. december 10., tus, papír, 21,4 x 27,3 cm, két beírt oldal

Keleti első válasza
A igazgató első válasza e második levél megszületése előtt egy nappal, december 9-én kelteződött. Talán nem is meglepő, hogy elutasító modorban szól Keleti az ifjúhoz. Csontváry vázlatairól úgy nyilatkozik, hogy azok „… egy 10–12 éves gyermek első kísérleteinél nem állnak magasabb fokon” Éppen ezért, óvva a fiatalt a dilettantizmustól, tanácsok helyett – összhangban a képzőművészeti oktatásra vonatkozó nézeteivel – inkább egy helyi rajztanár felkeresését javasolja a művész számára. Azonban – talán önkéntelenül – elhangzik egy további megjegyzés is a levelében a visszaküldött vázlatokkal kapcsolatosan. Mégpedig, hogy a Csontváryban felébredt festészet iránti kedv nem egyenlő a tehetséggel, amely „… észszerűen arra indítaná uraságodat, hogy ezen első zsenge kísérlet után mindjárt az olajfestészetre térjen át.”

Csontváry harmadik levele
Keleti levele épp az elvárttal ellentétes reakciót váltott ki Csontváryból, aki már december 13-án tollat ragadott, hogy megfogalmazza válaszát, melyben elfogadta az igazgató kritikáját, sőt szívesebben veszi, „mint a helybeli laikusok hízelgéseit, melyek a kezdőnél inkább ártanak, mintsem használnak”. Továbbá osztotta Keletinek azt a nézetét is, mely szerint hosszas gyakorlatok, szorgalom és kitartás nélkül nincs eredmény sem. E józanságnak köszönhető, hogy nem rekedt meg a dilettantizmusnál, hanem vállalta a felkészülés hosszadalmas és aszketikus éveit. Erős elhatározása már itt megmutatkozott, s levelében eltökéltségének legfőbb támaszára is hivatkozik. Ekkor Samuel Smiles Jellem és Önsegély című munkáját olvasta, melyből megtudta, hogy miként vállhat valaki önerejéből naggyá.
Smiles 1859-ben Londonban kiadott Jellem és Önsegély című munkáját nagy karriert befutott olvasmányként tartották számon a 19. század második felében. Magyarra Szabó Richárd dolgozta át először, s „Önsegély” élet- s jellemrajzok által fejtegetve címmel jelent meg Pesten 1870-ben. A füzet a kor egyik legolvasottabb dolgozatává vált idehaza. Sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy a pozitív szuggesztió technikáját terjesztette híres emberek életútjának bemutatásán keresztül. A szerző sommás intelmei nemcsak a fiatal iglói gyógyszerészgyakornokra hathattak elemi erővel, hanem az idős Csontváry gondolkodásába is beépülhettek. Ez a mester 1910-es években íródott pamfletjeiből is kitűnik, valamint illeszkedik Csontváry a „fajtulajdonság” szabad kifejlődéséről alkotott nézeteibe, mely szoros logikai párhuzamot mutat Smiles alábbi gondolataival: „Minden fejlődés alaptörvénye a szabadság. Az ember igazi nevelése csak úgy tökéletes, ha az egyes természetes fejlődésének természeti törekvését elősegítjük. Minden, mi arra kedvező üdvös; minden, mi azt korlátolja, káros. Az emberi természet alaptörvénye: a szabad fejlődés.”
Mindemellett a Keleti-kritika a festéstől sem tántorítja el. Tervezi, hogy a második levélhez mellékelve az igazgatóhoz eljuttatott, négyszeresére nagyított tájképvázlatot olajfestmény formájában is elkészíti. „Mindazonáltal a körülmények s az adott szavam, mely előtt meg kell hajolnom, arra kényszerítenek, hogy az ecsetet kezembe fogjam, s azon téli tájképet – melynek háromszorosával ma vagy holnap készen is leszek – lenégyszeresítsem;” Csontváry itt feltehetőleg arról az „irónnal” készült vázlatnak a megfestéséről beszél, mely a december 10-én kelt, második levélben is már befejezés előtt állhatott. A festés kérdésében tapasztalható hajthatatlansága, a Keleti tanácsával történő szembehelyezkedés azonban nem makacsságra, elvakultságra utal. Hisz ugyanitt mindjárt hozzáteszi: „(…) s ha ez megtörtént, – sikerüljön jól vagy rosszul – az ecsetet félre dobom addigra, míg a rajzolás minden ízében kellő gyakorlatra szert nem teszek.” Hajthatatlansága inkább arra vallhat, hogy már előre tervez: tudni szeretné, vajon milyen rászabott feladattal áll szemben. S ez már a következő leveléből is egyértelműen kiderül.

Keleti második válaszlevele
A második Keleti-választ sajnos nem ismerjük. Csontváry negyedik, azaz február 3-án kelt leveléből azonban megtudhatjuk, hogy ebben újra óva intette a dilettantizmustól az ifjút. Ám itt Keleti – feltehetőleg látva a fiatal buzgalmát – egy rá cseppet sem jellemző tanácsot „présel ki” magából: „Ha próbára akarja tenni képességét, rajzoljon egy téli tájképet a természet után”. A festést tehát továbbra sem említi. Rajzról beszél az igazgató, s inkább újra kitér az előbbi műfaj nehézségeire: „(…) a régi jó festészek nagyobb része korán kezdte – s ha beállott segédnek, tanoncnak, azonnal szakszerű vezetés alá került”.

Csontváry második levele Keleti Gusztávhoz, 1880. december 10., tus, papír, 21,4 x 27,3 cm, két beírt oldal

Csontváry negyedik levele
Csontváry azonban ismét biztatásnak vette a rajz elkészítésére utaló „megengedő” gesztust. Folytatta a munkát, s újabb tanulmányokon dolgozott. A február 3-án kelt levélben el is küld ezekből egyet, amely „mutatja, egy ugrással elértem azon célt, melyet őszintén mondva, Nagyságod szíves levelének elolvasása előtt egy évi folyton szorgalmas másolgatás után elérni nem véltem, hanem csak óhajtottam”.  Ezen a rajzán „a Tátra délután 1-től 3½-ig készült, – s mivel sötétedni készült, az ég el sem készülhetett”.  Az elégedettsége pedig további tervezgetésre sarkallta: „legközelebb szeretném azonban a Kárpátok hosszú láncát papírra tenni, de úgy, hogy ragyogjon a hó s minden sziklafolt határozott kifejezéssel is bírjon, mint ez a reggeli órákban napsugarak általi megvilágításnál látható; s ha már az ecset is oly hűséggel szolgálna, mint a rajzón kezemben, akkor talán első teendőmnek ismerném a magas Tátrát virradatkor, – amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek el – s ilyenkor a sziklacsoport valóban dísze hazánknak – azt lefesteni.” Azaz itt újra a festés fázisa előtt állunk. Ám szemben a harmadik levél „belső kényszerével” Csontváry határt szab vágyának, s inkább hideg fejjel tervezgetni kezd: „De hol az idő s az alkalom, ami ily munkához szükséges, meggondoltam, de még semmit határoztam, hogy ha körülményeim okkal-móddal meg nem változnak s ha minden tájképrajz oly időre húzódik elkészülése, – akkor egy év alatt csak 8 darab fogna kezemből kikerülhetni, s 20 év alatt csak 160, mit ha minden időt reá szánnék 3 év alatt kényelmesen elérhetnék.”

Csontváry negyedik levele Keleti Gusztávhoz, 1881. február 3-án, tus, papír 29 x 46 cm, négy beírt oldal

Nem elképzelhetetlen, hogy Csontváry fejében már ekkor megfogalmazódott a későbbi grandiózus Tarpatak (1904) című kép alapötlete. Talán már ekkor óriási méreteket vízionál, s így ennek is köszönhető, hogy – mint látjuk – reálisan méri fel a helyzetet. Belátja, csupán szabadidejében nem lesz képes a maga elé tűzött célokat elérni, s meg is hozza magában az elhatározást: biztos egzisztenciát teremt, és teljes életét a festészetnek szenteli. Csakis ez hozhatja meg számára a remélt eredményeket. A Kárpátok láncolatának megfestése ebből az aspektusból talán már nem is pusztán egy ifjú titán hirtelen támadt ideája. Lehet, hogy inkább már életcél!?

Kaszás Gábor

TOVÁBB AZ AUKCIÓRA

Gerlóczy Gedeon, a Csontváry-életmű megmentője

Csontváry életében kevés elismerésben részesült, munkái és személyisége, különc életvitele jelentősen eltért a korban elfogadott normáktól. Halála után műtermének berendezését, és vele együtt festményeit árverésre bocsájtották. Hagyatéka minden bizonnyal elveszett volna, ha a két világháború közötti modern építészet egyik meghatározó alakja, Gerlóczy Gedeon (1895-1975), 1919 októberében, műterem után kutatva, nem téved be a Hadik-palotába, ahol éppen Csontváry régi műtermét lomtalanították. Az értéktelennek ítélt papírra vetett vázlatokat, feljegyzéseket el akarták tüzelni, míg a nagyméretű feltekert vásznakat a fuvarosoknak szánták, szekérponyvának. Gerlóczy azonnal felismerte, hogy milyen kincset talált, a papírokat még aznap megszerezte, majd pénzzé tett öröksége egy részéből megvásárolta a festményeket is a fuvarosok elől.

Gerlóczy Gedeon Galamb utcai lakása a Csontváry-gyűjteménnyel, Fortepan, Urbán Tamás

Gerlóczy Gedeon évtizedeken keresztül dolgozott azon, hogy a Csontváry-hagyaték elfoglalja méltó helyét a magyar művészettörténeti palettán. A ma már felbecsülhetetlen értéket képviselő 42 darab festményt legendás Galamb utcai lakásában őrizte több mint 50 évig. Az 1930-as években két jelentős kiállítást is szervezett, majd 1945 után munkahelyén, a Képzőművészeti Főiskolában is kiállította a nagyméretű vásznakat. Valószínűleg ebben az időben kerültek hozzá a Főiskolán őrzött Csontváry-levelek is. A megmentett hagyatéknak végül – számtalan elutasítás után - Pécs városa adott otthont, ahol máig a Csontváry Múzeumban állítják ki a mára már a legértékesebb magyar festő vásznait.

Új rekord születik?

A Gerlóczy-gyűjteményből az öt Csontváry-levél és egy Keleti-válaszlevél kerül árverésre 2021. december 8-án, a BÁV 78. Művészeti aukcióján. Kereskedelmi forgalomban alig néhány Csontváry festmény került eddig, amelyek mind rekord leütési árakon keltek el. Emiatt is igazi művészettörténeti szenzációnak számít a levelek aukciója, amelyek jó eséllyel meg is dönthetik az autográf papirrégiségek eddigi rekordját, amelyet 36 millió forinttal egy a költő által dedikált Petőfi kötet tart.

Az árverésen a Csontváry-levelek kívül még négy grafika is aukcióra kerül a második világháború alatt szinte teljesen megsemmisült Gerlóczy-gyűjteményből.

TOVÁBB AZ AUKCIÓRA