„Életem legszebb emléke egy középtengeri utazás. Nyolc hétig utaztam egy olasz kereskedelmi hajón mint magányos utas. A Baedeker által csillaggal nem jelzett helyeken jártunk, Ciprus szigetén, Kis-Ázsia és Szíria másodrangú kikötőiben és sokszor ég és tenger között … A levantei kikötők csőcseléke közé vegyülve – boldog voltam” – írta visszaemlékezéseiben Batthyány Gyula.

Út a Mediterráneumba

Az említett út Trieszt kikötőjéből indult, és Korfu, Athén, Kréta, Alexandria, Kairó, Port Said, Bejrut, Ciprus, Antalya, Rodosz érintésével tért vissza a kiindulási pontra. A felső tízezer életének krónikását elvarázsolta az ezeregy-éjszaka izgalmas világa, s színekben-formákban új pillanatképekkel kápráztatta el közönségét. Az élményeiről festett alkotásokat Batthyány először az Ernst Múzeum termeiben mutatta be 1933 májusában, de későbbi kiállításain is előkerültek a Mediterráneum keleti részén készült művek.
A Földközi-tenger partvidékén tett körút inspirációjaként – a tájképek mellett – főként mesés, egzotikus szálakkal átszőtt életképeket és erotikus jeleneteket festett a művész. Egyiptomi tartózkodása, ez utóbbi témát illetően, különös erővel hatott rá. A kairói piac mellett felfedezett éjszakai negyed nem mindennapi alakjai nemcsak útinaplójában, hanem erotikával fűtött friss életképein is szokatlan elevenséggel bukkannak fel: „Nappali fényben úszó, kirakatszerű nyílásokban sorfalat állnak Astarte papnői. Bőrük a tejeskávétól a csokoládéig, a barna minden árnyalatában. Vadul felbodrozott hajú, pogánybálványokhoz hasonlatosak. Legnagyobb részük fiatal … keszeg vékony kis ébenfatestükön színes selyemingecske, folyton hadonászó karjaikon perecek sora csörömpöl” – írja ugyancsak visszaemlékezésben. (Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Az elveszett Magyarország festője)
Valami hasonló élmények inspirálhatták Batthyány Alexandriai szerető című alkotását is, melyet ebben az időszakban két változatban is elkészített a művész: a most aukcióra kerülő darab mellett egy három alakos kompozíciója is született a témának. Mindkét változat figurái magukon viselik ennek a bizarr és egzotikus világ lüktetésének jegyeit, melyet a festő egykori mestere, Vaszary János a következőképpen mutatott be a 1930-as évek közepén: „(…) a tömegek, monumentek megmozdítása, a díszítő anyagok hangsúlyozása, a rafinált festői ingerek kikeresése, amelyek a képfelületnek elragadó arabeszket adnak (...) tárgyainak meseszerű hatása oly képzelőerőről tesz tanúságot, amely e síkon őt majdnem egyedülállóvá teszi.” (Aknai Katalin: Batthyány Gyula: Itáliai város római híddal)

Batthyány különös alakjai

Batthyány művészetének alapélménye az arisztokrácia társadalmi privilégiumainak fokozatos megszűnése, illetve egyre külsőségesebbé váló létformája volt. „A társadalmi elit pompázatos rendezvényei, előkelő alakjai – vissza-visszatérő motívumként – ironikus hangvételű festmények sorával hálózták be Batthyány munkásságát (…)” – írja például a festőről Plesznivy Edit.(Plesznivy Edit: Batthyány Gyula: Autóban, 1930 körül.) Batthyány motívumvilága, mely az arisztokratikus barokk és manierista formatarkaságból, valamint a szecesszió és az art-deco polgári tömegkultúrájának elegyéből állt, híven tükrözi a nemesség társadalmi szerepének ellentmondásosságát. Talán épp ennek a létformának az árnyoldalát veszi észre Réti István is, aki a következőket írja Batthyány piktúrájáról: „(…) árnyékolt szemű démonok, csontos orcáikkal, vonagló sovány tagjaikkal, amelyekről talán a szenvedély fosztotta le a húst, néznek reánk itt a keretekbe zsúfoltan, jelmezeik tarkaságából”. (Aknai Katalin: Batthyány Gyula: Társaság (Lóverseny) 1926.)
Ez a démoni világ sajátja a festő egzotikus, orientalista tematikájú alkotásainak is. Külön érdekessége Batthyány e ciklusának, hogy a művész elvágyódás élménye is erőteljes hangsúlyt kap benne. Mintha egy színházi előadás szereplőit látnánk magunk előtt, akik a valóságtól távoli, mesebeli világban élnék erotikától és egzotikumtól fűtött képzeletbeli, időtlen létüket. Batthyánytól nem állt távol ez a különös szerepjáték, s talán ez motiválhatta őt abban is, hogy több ízben színpad- és jelmeztervezőként próbálja ki tehetségét. Az 1920-as évektől a Nemzeti Színház munkatársaként dolgozott, majd 1930-ban a berlini Lessing-Theaternek készített díszletterveket. Közreműködött a neves berlini társulat, Jean Giraudoux, Amphitryon 38 című művének színpadra állításában is, amelynek középpontjában Batthyány Közel-Keleti útja nyomán készült képeihez hasonlóan épp a valós és vélt szerepek megkettőzésének problematikája állt.

Batthyány Gyula: Alexandriai szerető, 1935 körül, olaj, karton, 100 x 70 cm. Jelzés nélkül. 

Batthyány Gyula: Alexandriai szeretőjére 18 millió forintért licitálhatnak a BÁV 79. Művészeti aukcióján, május 17-én.

TOVÁBB AZ AUKCIÓRA