Egry József: Utcarészlet
Egry József: Utcarészlet, 1944. Életműjegyzék-szám: 494. In.: Láncz Sándor: Egry József. Budapest, Képzőművészeti Alap, 1980. Kikiáltási ára: 3.200.000 Ft
Aukcionálva: BÁV 17. festményárverés, 40.tétel (téves méretekkel)
Aukcionálva és reprodukálva: BÁV 43. festményárverés, 53.tétel
Egry József „otthon képei”
Egry életművében külön egységet jelentenek az úgynevezett „otthon-képek”. Ez a mindig lírai, a festő szűkebb személyes világát érintő, inkább önvallomásnak tekinthető képtípus időről-időre felbukkan a harmincas és negyvenes éveiben készült alkotások között. Bennük a tájköltészet helyett, saját és családja lélekállapotát tárja fel leheletfinom képi szimbolikával a művész. Kompozícióit tekintve Egry legizgalmasabb festményei tartoznak az „otthon-képek” közé, így például az 1932-es Hébérező a maga optimizmusával és nyitottságával, vagy az 1934-es Ajtó mögött című alkotás nyomasztó térbeliségével. Jellemző, hogy a harmincas évek közepének többnyire optimista önvallomásait – mint például a Támaszkodót (1935) – felváltják a háború megrázkódtatásait tolmácsoló darabok, melyekben a drámai eszközhasználat helyett, a komponálás szokatlan eszközeivel érzékelteti félelmeit a festő.
Az 1940-es évek
Az 1940-es évek „otthon képei" között azonban nemcsak önvallomásokat találunk. Egry bármennyire is próbálta izolálni magát a háború eseményeitől, annak hétköznapi vetületei mégis megjelentek képi világában. Ezt reprezentálja a festő Utcarészlet című alkotása is, mely mind témáját, mind pedig kompozícióját tekintve merőben szokatlan darabja életművének.
Bár Egryre alapvetően volt jellemző a kép síkjának, valamint az ábrázolt motívumok fő alkotóvonalainak párhuzamba szerkesztése, eltekintve a megszokott gyakorlattól, az utca motívumát merész diagonális elemként ábrázolta a most aukcióra kerülő darab esetében. Az utcát övező házak falai a mű felső széléig húzódnak, megszüntetve ezzel a látvány horizontvonalát. Ez a korábbi tájképekkel szemben zárt, távlatot nélkülöző képi szerkezet alapvetően határozza meg az alkotás hangulatát: a kontemplatív magatartást izgatott várakozás váltja fel.
A feszültséget tovább fokozza a Utcarészlet két különös alakja is, akik valami váratlan történés folytán menekülőre fogták lépteiket, s épp behúzódnak a biztonságosnak vélt házak ajtaján. Egry a rá jellemző módon nem törekszik az alakok különös viselkedésének okait feltárni. Ahogy tájképeinél, vagy az „otthon képek” más darabjainál is megszokhattuk, nem történetet mond el, sokkal inkább állapotot jelöl. A kép szótlansága által emberi életeket, sorsokat ábrázol. Az Utcarészlet tökéletes példája ennek a szimbolikus, ha tetszik ikonikus képszerkesztési gyakorlatnak. Ragyogó módon mutatja be, miként is képes Egry az érzéki-konkrét szférán belül, a szenzualizmus talaján állva, eszmei-szimbolikus jelentésekig eljutni. Ehhez azonban nem elég a művész sajátos komponálási stratégiája, a festő fényköltészetére is szükség van.
Fényköltészet
Kállai Ernő, Egry első komolyabb méltatója, őszinte rajongással ír a festő húszas években készült képeiről: „amennyire immaterialitásról magyar tudatviszonylatok között egyáltalán beszélni lehet, Egry piktúrája az anyag legtökéletesebb átszellemülését jelenti (...)”[1], majd a Művészet című folyóiratban: „ (...) igazi délibábos szín- és fényköltészet. Nem holmi irodalmi motívumok, hanem festőelemeinek, összhangjainak szuggesztív érzésvilága révén. Ősi káprázatokat ébresztő és mégis új, mégis európai művészet ez. Szenvedélyes, nagy lendületeiben és szélesen merengő nyugalmában egyaránt sajátosan magyar. Gyönyörű, értett piktúra, melyet büszkén vallhatunk magunkénak.”[2]
Kállai az elsők között ismerte fel, hogy Egry művészetében a fény nem a tömeg és a plaszticitás kiemelésének szolgálatában áll, s nem is csupán a művészi öncélúság eszköze. A fény átfúrja, lazítja és bomlasztja a teret, a tárgyakat, a sötétséget és a légkör párás, zavaros fátylát. Mélységeket áraszt, és sugarakból font boltozatot épít a témái fénylő felülete fölé. A fény újfajta értelmezése az 1920-as évek elejétől egyre fokozottabban és tisztábban jutott uralomra Egry életművében, melynek hatására a természet képe tökéletesen átszellemül, s állapot jelleget ölt festészetében.
[1] Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900–1925. Budapest, Amicus, 1926.
[2] Kállai Ernő: Egry József. Magyar Művészet, 1926. 139–148.
A festményre a BÁV 2022. május 17-i 79. Művészeti aukción licitálhatnak.
