Tornai Gyula, a leghíresebb hazai orientalista művész hagyatéki árverésére 1929 tavaszán került sor a Magyar Királyi Postatakarékpénztár (a mai BÁV jogelődje) budapesti aukcióján. A bemutatott művek katalógusának előszava így méltatta a mestert és életművét: “Tornai Gyulát keleti tárgyú festményei tették híressé nemcsak hazájában, hanem külföldön is. Sokat utazott. Ismerte a közelebbi és távolabbi Keletet. Hosszú időt töltött Afrikában, Ázsiában és különösen Indiában és Japánban. Belső kényszerből kereste fel a távoli világrészeket, mert lényét a művészi képzelet szenvedélyes szárnyalása jellemezte elsősorban.” Tornai a legkitűnőbb európai művészeti akadémiákon, előbb Bécsben, majd Münchenben képezte magát. 1879-től a Bécsi Akadémián Hans Makartnál, az osztrák császárváros koronázatlan művészkirályánál tanult. Ezt követően pedig a Müncheni Akadémián Ludwig von Löfftz, majd az ekkor szintén itt professzor Benczúr Gyula irányításával fejlődött tovább. 1883-ban követte hazatérő mesterét, és 1889-ig a Benczúr-féle Mesteriskolában dolgozott. Ez idő alatt több külföldi ösztöndíjat is megnyerve beutazta Európát. A mesterségbeli tudás legmagasabb elérhető szintjére jutott Tornai Gyula a századforduló és azt azt követő évtized európai orientalista festészetének egyik nemzetközileg is legelismertebb mestereként vált híressé. Közel- és távol-keleti témájú képei már életében az európai, valamint a tengerentúli gyűjtők keresett darabjai voltak. Aprólékosan részletező, színpompás és egzotikus életképei ma is töretlenül őrzik népszerűségüket. Indiában, Japánban és az arab világban tett utazásai során számos olyan helyre jutott el, ahová addig európai ember nem léphetett. Művészi sikerének zálogát az egzotikus témaválasztás és a professzionális mesterségbeli tudás együttese biztosította. Kivételes műgonddal megfestett képeit a művész saját maga által tervezett keretekben mutatta be, melyeket Hajts Jakab műbútorgyáros budapesti vállakozása készített el számára.

Tornai Gyula: Cseresznyevirágzás Japánban, 1906

vászon, olaj, 133 × 100 cm, Kikiáltási ár: 4,8 millió forint 

Tornai 1904 januárjában nagy sikerű kiállításon mutatta be első, az arab világban tett utazásának művészi termését és az ott gyűjtött egzotikus tárgyakat. A katalógus előszavában a következőket írta ekkor:

“A közönség tájékoztatása céljából szükségesnek tartom megjegyezni, hogy összes meglévő képeimet és műtermem berendezését azért állítom ki és bocsátom árúba, mert tavasszal esetleg több évre terjedő földkörüli utazásra indulok.”

Az eladással egybekötött kiállítás hatalmas sikerrel zárult, mivel a több mint háromszáz tétel legnagyobb része elkelt. Tornai, ígéretéhez hűen, 1905 nyarán Indián keresztül Japánba utazott, ahol ez év őszétől a következő év végéig tartózkodott. Japánba érkezését követően arisztokrata pártfogóra talált Okuma Shigenobu gróf (1838–1922) személyében, aki kétszer is az ország miniszterelnöke volt. Okuma ajánlólevelei Tornai számára megnyitották az idegenek számára különben zárt kapukat, így tizenhat hónapnyi utazása során eljutott Tokio, Niko, Narra, Kioto és Nagoya legszentebb helyeire.

A most aukcióra kerülő mű eredeti címe Cseresznyevirágzás Japánban. Tornai a képet feltehetően még a helyszínen, Japánban alkotta meg, majd 1909-ben a budapesti Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállításán mutatta be a nagyközönségnek. A mű valószínűleg már az 1907–1908-as londoni, párizsi, berlini, hamburgi, lipcsei és drezdai vándorkiállításon is szerepelhetett, de katalógusok hiányában ez csupán feltételezhető. 1909-ben viszont biztosan ki volt állítva Budapesten, mivel a tárlat katalógusában a reprodukcióját is közölték. A kiállított 150 (!) festmény közül csak a tizennégy legjelentősebb mű fotója került a reprezentatív kiadványba, köztük a Cseresznyevirágzás Japánban. A mű legközelebbi párdarabja az ekkor szintén bemutatott Buddhizmus volt, melyhez Tornai a katalógusban a következő magyarázatot fűzte: “E kép a fényes szertartású buddhizmus világába visz. Kioto legragyogóbb Buddha templomának a Nisi-Hongvantsinak udvarában vagyunk. Négyoldalt egy-egy Buddha-szobor, közöttük vízmedencze. A szobrok előtt előkelő asszonyok kíséretükkel imádkoznak. Képünkön csak az egyik szobor látszik. Előtte az ájtatosságba merült nő a kívánságait rebegi el. Az áhitatosok ott nem imádják az istent, hanem a kívánságaikat a figyelmébe ajánlják; a kis papírlapokat, a melyre a kívánságaikai írják, összerágják és Buddhának szemébe köpik. Rendületlenül hiszik, hogy ha a papír az isten szobrára ragad, kívánságuk teljesülni fog. A buddhizmus szertartása csupa fény, csupa pompa, temploma csupa kincs és művészet.” Bár a Cseresznyevirágzás Japánban című festmény egy másik szentélyt ábrázol, de a korabeli japán buddhista szertartások és szokások világába mégis hasonló betekintést enged mint a Buddhizmus című kép. Másik város, másik Buddha, de a lényeg ugyanaz – mintha Tornai egy időkaput nyitna, melyen át egy rég letűnt és különlegesen érdekes világba pillanthat be a néző.

Rum Attila

tovább az aukcióra

Irodalom:

Gineverné Győry Ilona: A Tornai-kiállítás, Budapesti Hírlap, 1907. június 6.

Tövis [Rózsa Miklós]: Keleti képek. Tornai Gyula kiállítása, A Hét, 1909. október 17.