Vaszary János: Fürdőző nők
Az aktfestészet a művészi felkészültség és találékonyság, valamint a technikai tudás egyik legfontosabb fokmérője volt az évszázadok során. Nem kivétel ez alól a magyar festészet és szobrászat története sem, melynek egyik legnagyobb seregszemléjét az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat rendezte meg 1925–1926 fordulóján. A kiállítás közel 450 aktos műtárgyat sorakoztatott fel, festményeket, grafikákat és szoborműveket egyaránt. A tárlatot reprezentatív kiállítású album is kísérte a Művészet című folyóirat kiadásában, melyben a legtöbb művész egy-két alkotással szerepelt. Kivételt képezett ez alól öt festő és két szobrász, akik az aktfestészet vagy -mintázás terén a legnagyobb művészi teljesítményt nyújtották korábban. A szobrászok közül Kisfaludi Strobl Zsigmond és Pásztor János, a festők közül pedig Csók István, Ferenczy Károly, Lotz Károly, Székely Bertalan és Vaszary János szerepelt öt vagy annál több művével. Vaszarytól a kiállításra tizenkettő, a díszalbumba pedig hat aktképét válogatták be. Rabinovszky Márius a következőképp méltatta ekkor Vaszary aktfestészetét: „Buja színeinek záporát geometrikus formába zárja, az érzéki szépet az extázisig fokozza, de meg is köti.”
Vaszary János (1867–1939): Fürdőző nők, 1923 körül. Olaj, vászon, 95 × 80 cm. Jelezve jobbra lent: Vaszary. Kikiáltási ára: 18.000.000 Forint
Vaszary háborús és a háborút követő néhány évének művészi termésére a sötét alapból fel-felizzó színek és a lázasan dinamikus, pasztózus ecsetkezelés jellemző. Az első világháborúban önkéntes haditudósítóként szolgáló művész, visszatérve a világégés poklából, teljesen elhagyta a háborús témákat, és az akt- valamint csendéletfestés politikamentes biztonságába menekült. Az itáliai manierizmus és a német expresszionizmus együttes hatásáról is tanúskodó aktjai festészetének különlegesen gyönyörű fejezetét alkotják. Az 1920-as évek első felének naprakészen modern festésmódja és az évszázadok során kiérlelt klasszikus kompozíciók együttes alkalmazása remekművek sorozatait eredményezte.
„Pazar erővel odavetett pompázó csendéletei, az élet buja lüktetésétől áthatott tájképei, víziók élességével elénk toluló figurális jelenetei egytől-egyig arról tanuskodnak, hogy Vaszary a természet nyújtotta elemeket teljesen átkomponálta. Egy új világot alkotott belőlük, amely tobzódó vonal, tér, szín és fényhatások izgatott harcából zárt kompozíciókká tömörül. Alkotásai látományszerűek, meghökkentők, mert dübörgő mozgalmasság, szétpattanni vágyó erő rejlik egymással kiegyensúlyozott formáinak bilincsei alatt” – méltatta Farkas Zoltán érzékletesen költői formában Vaszary 1922-ben bemutatott, legújabb műveit.
Vaszary háborút követő első önálló, gyűjteményes kiállítására 1924 februárjában került sor a budapesti Ernst Múzeumban. Elmúlt öt évének több mint száz új alkotását mutatta be ekkor, köztük több aktos kompozíciót is. A korabeli szerény reprodukciós viszonyok miatt csak a képek címei és árai jelentenek némi fogódzót azok azonosításához. Így csupán feltételezhető, hogy az ekkor tekintélyes, 16 ezer koronás áron kínált Fürdő hölgyek azonos lehet a most aukcióra kerülő, négy különböző testhelyzetben megörökített, fürdőző nőalakot ábrázoló festménnyel. Vaszary 1924-ben bemutatott képeiről Genthon István a következőket írta: „Az igazi Vaszary most lép a közönség elé, harsogó színeivel pogány életörömöt, győzedelmes hedonizmust és féktelen szabadságot hirdet. Nincsen festő, aki ma hozzá hasonló művésze lenne a színnek.” A kimagasló kvalitású Fürdő hölgyek a második világháborút követő hazai műgyűjtés egyik kiemelkedő alakja, Koller György gyűjteményének részeként szerepelt a művész 1961-es emlékkiállításán.
Rum Attila
Aukcionálva: BÁV 13. Festményárverés, 146. tétel
Kiállítva: Vaszary János emlékkiállítása, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1961, (katalóguson kívül).
Feltehetően kiállítva: Vaszary János gyűjteményes kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum, 1924. február, kat. szám: 90. (Fürdő hölgyek címmel)
Vaszary János: Fürdőző nők című képére május 17-én licitálhatnak a 79. Művészeti aukción.
