Egy Zichy-mappa különös története
Dr. Lázár Béla, Zichy Jenő első magyar monográfusa szenzációszámba menő felfedezésről adott hírt a Művészeti Szalon 1930. november–decemberi számában. „Mely meglepetések várakoznak még ránk az ismeretlen Oroszországból, hol egy hosszú életet nagy munkában, fáradhatatlan kitartásban töltött Zichy Mihály? Egy hatalmas bőrbe kötött album került haza, ismeretlen utakon, hercegi koronával van díszítve, az album tizenöt, szinte félméter nagyságú vízfestmény, egyik csudásabb mestermű a másiknál, mind Zichy Mihály látományszerű alkotása. Az Ernszt múzeum aukció-kiállításán a tizenöt lap, külön-külön berámázva, mindenek számára volt hozzáférhető.”[1]
Ez a bőrkötésű mappa elsősorban irodalmi ihletésű alkotásokat rejtett, melyeket többek között Byron, Shakespeare, Lermontov, Petőfi, Arany, Madách egy-egy költeménye inspirált. A lapoknak főként olyan irodalmi alkotások jelentették az alapját, melyeket Zichy költőien torz, szokatlan képzeletének különös alakjaival volt képes víziószerűen képekké formálni. A tizenöt lap feltehetőleg a festő második oroszországi korszakában, azaz 1883 után készülhettek, amikor Zichy hivatalos feladatai mellett főként Lermontov, Arany és Madách Imre irodalmi műveinek illusztrálásával foglalkozott.

Zichy Mihály: Coreggio halála, 1880-as évek
Vegyes technika, papír
Méret: 46,5 × 56 cm
Kikiáltási ár: 3,4 millió forint

Zichy irodalmi víziói
Zichy 1857-től volt a szentpétervári művészi élet meghatározó alakja. Mint a cár udvari festőjének elsődleges feladata volt az uralkodói ház életének és diplomáciai eseményeinek korhű, már-már dokumentatív jellegű rögzítése. Ez a szerepkör egyfajta krónikási feladatot rótt a festőre, mely nemcsak reprezentatív portrék, hanem hivatalos események, köztük a Romanov-ház mindennapi életének teljes és pontos ábrázolását, úgymint cári vadászatok, ünnepélyes szertartások, színházi előadások, mulatságok, bálok, fogadások megörökítését is magába foglalta. Zichy e protokolláris események dokumentálását ironikusan csak „harisnyakötésnek” nevezte, s már első oroszországi tartózkodása alatt gyakran visszatérő tárgya volt alkotói vívódásainak. Az udvari etikett és reprezentáció kötött szabályaiban, illetve azok festőeszközökkel történő reprezentálásában olyan rigorozitást látott, mely gúzsba kötötte fantáziáját. Így alkotóereje felszabadítása érdekében saját olvasmányélményei és képzelőereje inspirálta víziók, illetve látomások képi ábrázolásába menekült szabadidejében.
A főként saját szórakoztatására készült rajzai és akvarelljei a fantázia szabad szárnyalásának egyetlen lehetőségét jelentették számára. Nem véletlen, hogy saját kora is elsősorban mint irodalmi invenciók nyomán alkotó, „graciózus, szellemdús rajzolót” méltatta, Lázár szavaival élve: „A világirodalom nagyjaival társalgott a magány órájában.” De nemcsak ő, hanem művészetének első igazi méltatója, Théophile Gautier is a szárnyaló fantázia grafikus rögzítésében látta a művész legfőbb erényét. Lenyűgözte Zichy elsősorban középkori témákhoz és stílusokhoz fűződő bensőséges viszonya: „ismeri építészetét, bútorzatát, fegyverzetét, kosztümjeit, és nem kínos régieskedő munkával adja azt vissza, hanem könnyedén és szabadon, mintha modelljei szemben állanának vele, vagy mintha benső családiasságban élne velük.”[2] Ugyanakkor elbűvölte kivételes rajzkészsége is: „Nem sok fáradságba kerül egy zseniális vonás húzása, ha az ember zseniális, és Zichy valóban az […] A ceruza habozás nélkül futott a papíron, mintha láthatatlan modellt másolna.”[3]

Correggio halála
A mappa egyes jeleneteinek kiválasztását és megragadását azonban nemcsak az irodalmi művekből felröppenő képzelet, hanem Zichy életének meghatározó élményei is befolyásolták. Különösen igaz ez arra a három lapra, melyek Michelangelo, Raffaello, valamint Correggio életének egy-egy jelenetét felvillantva a művészet sorskérdéseivel foglalkoznak. Zichy Giorgio Vasari A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című munkáját olvasva a fenti három géniusz életútjának egy-egy szimbolikus jelenetét is papírra vetette.
Az ünnepelt Raffaellót és a vívódó Michelangelót műtermükben ábrázolta. Előbbit imádott Fornarinája, tanítványai, mecénásai körében egy zseniális könnyedséggel megfogalmazott jelenetben, míg utóbbit műtermi magányában, kövei között, Mózes megformálása közben. Zichy mindkét sorsot átélte. Orosz támogatói dédelgették, míg magyar barátai elkerülték. Honfitársai iránt érzett fájdalmának sebét az idegen szeretet soha sem tudta begyógyítani.
A pármai festő, Correggio halálának történetét Zichy ugyancsak Vasari fenti krónikájából ismerte: „... minthogy súlyos teherként nehezedett rá a családja, folyton takarékoskodni akart ... Ezért aztán úgy beszélik, hogy amikor Pármában kifizettek neki hatvan scudót garasokban, vásárolni akart egyet-mást Correggióban, s a pénzeszsákokkal a hátán, gyalogszerrel indult útnak; a nagy melegben, amelyet a napsütés még jobban megnövelt, vizet ivott, hogy felfrissítse magát, aztán lázas lett, ágynak esett, többé föl se kelt, s körülbelül negyven éves korában bevégezte életét.”[4] S hogy milyen személyes élményei fűződtek Zichynek Correggio ma már kissé banálisnak tűnő, de mégis szívbe markoló drámájához? Lázár erről a következőképpen vall: „Zichynek e legenda olvasásakor szívébe nyilallott. Hányszor volt ő is élete első felében olyan nyomorúságos helyzetben, hogy bizony minden garasra ügyelnie kellett. A zseni nyomorúságos sorsáról ő is tudott legendákat mesélni, mikor a nagyhercegi udvarból egy szép napon kitették s ő ott állott Szentpétervár utcáján, minden támasz nélkül, koldusszegényen. Correggiot az összeroskadás pillanatában látta maga előtt, amint övéi, ősz apja, felesége és gyereke körülveszik, az apa lehajtott fejjel, az asszony tenyerébe rejtett arccal, a gyerek int, hogy csendben legyenek, alszik apuka [...] A rajz itt-ott egy-egy finom színnel, a nő kékes szoknyájával, a gyerek halványkék nadrágocskájával, gyöngéd harmóniába olvad.”[5]

TOVÁBB AZ ESEMÉNYRE

                                                                                                     Szerző:

Kaszás Gábor

                                                                                                                  művészettörténész

Analógiák:
-Az Ernst Múzeum XLIV. aukciójának katalógusoldalai a Zichy-mappa tizenöt lapjával

[1] Dr. Lázár Béla: Zichy Mihály ismeretlen remekművei. Művészeti Szalon, 1930. 11–12. 17.

[2] Théophile Gautier: Zichy Mihály. (Fordította és bevezetővel ellátta: Rózsaffy Dezső.) Budapest, 1927. 15.

[3] Uo. 21–22.

[4] Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest, Magyar Helikon, 1978. 453–454.

[5] Lázár, i. m. 1930. 21.