Hivatalosan a világ legrégebbi drágaköve, de a gyöngyöt már jóval az írott történelem előtt is tisztelték. Azt, hogy évezredek óta díszítésként viselték, egy
perzsa hercegnő szarkofágjában talált gyöngyékszer töredékének köszönhetően tudjuk, amely i. e. 420-ból származik és jelenleg a párizsi Louvre-ban látható. I.e. 2300-ban kínai uralkodókat ajándékoztak vele, míg az ókori Rómában a gyöngy ékszereket a legmagasabb státuszszimbólumnak tekintették. A gömb alakú drágakövek olyan értékesnek számítottak, hogy Julius Caesar az i. e. 1. században törvényt hozott, amely a viselésüket csak az uralkodó osztálynak engedte meg.
A Perzsa-öbölben található rengeteg természetes osztrigatelep miatt az arab kultúrákban is nagy jelentőséggel bírtak. A tenyésztett változataik megjelenése előtt a Perzsa-öböl volt a gyöngykereskedelem központja és jóval az olaj felfedezése előtt a régió gazdagságának egyik forrása volt.
A földből bányászott drágakövekkel ellentétben a gyöngyöt egy kagyló vagy csiga állítja elő és valójában maga a létezése is a természet csodája. A
gyöngy akkor keletkezik, amikor egy irritáló anyag véletlenül megtapad a puhatestű állat belsejében. Védekező mechanizmusként egy kristályos anyagot
választ ki, amely rétegesen épül fel a szennyeződés körül. A tenyésztett gyöngyök ugyanezen a folyamaton keresztül jönnek létre, azzal a különbséggel,
hogy az irritáló anyagot szándékosan ültetik be.

Tahiti gyöngy kollekció a 80. Művészeti Aukció anyagából

Fellelhetők édes vagy sós vízben és többféle típusuk létezik attól függően, hogy milyen puhatestűtől származnak. A tenyésztett édesvízi gyöngyöket
főként Kínában állítják elő, bőségük miatt megfizethetőbbek, mint sósvízi rokonaik. A sósvízi gyöngyök közé tartozik az Akoya, valamint a tahiti gyöngyök,
amelyek Tahitiről és más francia polinéziai szigetekről származnak. A déltengeri gyöngyök Ausztráliából, Indonéziából és a Fülöp-szigetekről származnak. Ez utóbbi a legnagyobb az összes gyöngyfajta közül. Fehér, krém vagy aranyszínű, 9 mm-től 20 mm-ig terjedő méretekben kapható. A tahiti gyöngyöt fekete
gyöngyként is ismerik, bár a színskála szürke, kék, zöld és lila színt is tartalmaz.
Minőségüket számos kritérium határozza meg, többek között a méret, az alak, a szín és a lüszter. A drágakövekkel ellentétben gyöngyöknek ápolásra
van szükségük, hogy megőrizzék makulátlan külsejüket. Ezeket az ékszereket mindig elkülönítve vászon vagy selyemzsákban kell tárolni, hogy a keményebb
kő vagy fém ne karcolja meg a felületüket.
A gyöngyékszer a nőiesség értékes szimbóluma, a gazdagság és a státusz jelképe. Vonzereje változatlan maradt, ahogyan végighullámzott a történelmen,
a stílusokon. Ritkasága miatt az alternatív befektetés kiválóan viselhető formája.

TOVÁBB AZ AUKCIÓRA