Erdélyi Béla: Rutén falu
Erdélyi Béla: Rutén falu, 1930-as évek. Olaj, vászon, 100 × 110 cm. Jelezve balra lent: Erdélyi. Kikiáltási ára: 3.600.000 Ft
Erdélyi Béla pályaképe
Erdélyi Béla munkácsi középiskolai tanulmányait követően, a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola rajztanárképzőjét látogatta 1911-től. Legszívesebben Ferenczy Károly tanítványának vallotta magát, talán ez lehet az oka annak, hogy még 1913-ban is együtt dolgozott a mester két másik „rajongójával”, Kmetty Jánossal és Erős Andorral Kecskeméten. Stílusának jellegzetes karaktere már ekkor körvonalazódhatott, hisz a „városligeti festők” – főként Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és a már említett Kmetty János és Erős Andor – erőteljes, már-már túlfeszített plasztikus formái, színkezelésük vibráló, primitív frissessége Erdélyi festészetének is sajátja lett.
Tanulmányai végeztével Erdélyi egy időre visszatelepült Munkácsra, ahol a Tanítóképző Intézet rajztanáraként kezdett dolgozni. Nyughatatlan lelke azonban újabb utazásokra sarkallta. Az 1920-as évek elején négy évig Münchenben képezte magát, amelyet egy olaszországi tanulmányút követett 1926-ban. Majd rövid ungvári tartózkodás után, 1929-ben Párizsba költözött két évre. Külföldi tanulmányútjai mellett a kárpátaljai művészeti élet megteremtésére is volt ideje: 1927-ben képzőművészeti szabadiskolát hozott létre a szintén festő Boksay Józseffel, 1931-ben pedig megalapította a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületét, melynek sokáig elnöki címét is viselte.
A Rutén falu
Az 1920-as évek második felében Erdélyi festészetét is az École d’Paris oldott piktúrája vonta bűvkörébe. A korábbi stílusára jellemző erőteljes plaszticitású formákat éteribb alakfűzés váltotta fel. Színvilága ezzel párhuzamosan kivilágosodott, s a drámai expresszív kolorit helyébe dekoratív színviszonylatok léptek. Brogyányi Kálmán így jellemzi festészetét ebben az időben: „Abszolút kifinomult piktúrája metafizikus tartalmakat keres. A színeket és formákat kényszeríti érzései kifejezésére. Ezek az érzések annyira kifinomultak és elvonatkoztatottak, hogy csakis hatalmas festői tudása képes számunkra megfoghatóvá tenni. Leheletszerű finomságokon keresztül villannak meg a képen.”[1]
Ez a leheletfinom piktúra jellemzi a Rutén falu című alkotás bukolikáját, árkádiai nyugalmát is. A téma ilyen jellegű megidézése nem pusztán üres manír Erdélyi részéről, hisz édesapja hosszú ideig ruszin tanító volt az ilosvai járási Zahattya községében. A művész így minden bizonnyal érzelmi telítettséggel fordult a kárpátaljai nemzetiségek természetközeli, békés világa felé. Az előtérben álló alakok ritmusában fellazul a táj erőteljes formákban felfogott egysége, s a természeti valóság igy szinte önkéntelenül „szelidül” képpé. A motívumok formafeleslegét lefaragva, csakis a legbelsőbb lényeget, az abszolútnak érzett szépet emeli át a festménybe. Szuggesztív erő lengi körül az alkotást, melyben az egyes formák lokális hangulata ezüstfátyolszerű kolorittal párosul. Ez a különös hangulat, melyet Erdélyi a „valóságon túleső területekről” magával hozott festészetében: a látvány a fizikai realitáson túli metafizikussal párosul munkáin.
Ez az alkotói attitűd az egyébként kiváló írói vénával rendelkező festő publikációiban is megjelenik, s mintha csak a Rutén falu finom tájköltészete elevenedne meg a művész alábbi soraiban: „Nézz körül és mindennapos halálod után, minden reggel az örökszépségbe támadsz föl és a Te lelked egy lesz azzal, aki megalkotott Téged és magadban fogod hordani az igaz ember tiszta emberiességét és fogod érezni, hogy önmagadban hordod Istent, a világegyetemet és a lét isteni csodáit.”[2]
A Rutén falu szomorú aktualitása
A kép különös bukolikája talán még erőteljesebbnek hat napjaink szomorú politikai történéseinek tükrében. Az etnikailag mindig is sokarcú Ukrajna talán sohasem lesz képes olyan harmonikus és békés képet festeni önmagáról, mint ahogy tette azt Erdélyi a Rutén falu című alkotás esetében. Ilyen értelemben ez a festmény egy letűnt világ emlékképe is egyben, ahol a művészet menekvést adó szférájában állhat előttünk az ideális világra vágyó 20. századi ember.
Analógiák:
1. Erdélyi Béla: Árkádia, 1920-as évek közepe, magántulajdon
2. Erdélyi Béla: Folyóparti táj, 1930 körül, magántulajdon
[1] Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Kassa, Kazinczy-Könyvtár, 1931. 92.
[2] Idézi: Dupka György-Fuchs Andrea: Kárpátaljai magyar képzőművészek arcképcsarnoka. Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 2017. 69.
A festményre a BÁV 2022. május 17-i 79. Művészeti aukción licitálhatnak.
