Igazi művészettörténeti ritkaság, Camille Claudel A könyörgő című szobra kerül kalapács alá a BÁV júniusi Centenáriumi aukcióján
Tavaly a koronavírus miatt elhalasztott Centenáriumi aukcióval ünnepli a BÁV árveréseinek 100 éves évfordulóját. A három napos árverésen különleges ékszerekre, órákra, műtárgyakra és festményekre licitálhatnak majd az érdeklődők. A valaha volt legkiemelkedőbb anyagot felvonultató ünnepi aukciónak kétségkívül az egyik, ha nem a legnagyobb sztárja Camille Claudel A könyörgő című szobra.
Camille Claudel, a zseniális szobrász és múzsa
Camille Claudel (1864-1943) az Académie Colarossi-n tanult, azon kevés főiskolák egyikén, ahol a nőket is fogadták. Alfred Boucher tanítványa volt, aki később Olaszországba költözött, és tanítványait a kor leghíresebb szobrászára, Auguste Rodinre hagyta. Ekkor ismerkedett meg az akkor 19 éves Camille a nála 24 évvel idősebb Rodinnal, és vette kezdetét egy több mint tíz éven át tartó, olykor gyümölcsöző, olykor viharos kapcsolat, amelynek Claudel egyszerre köszönhette sikerét és tragédiáját. A kapcsolat már a kezdetektől egy szerelmi háromszög viszontagságai között vergődött, hiszen Rodin egész életét Rose Beurettel, egy egyszerű varrónővel osztotta meg. Hiába próbálta rávenni Rodint, hogy hagyja el a nála jóval idősebb élettársát és gyermeke anyját, egy idő után belátta, hogy ez nem fog megtörténni, s kapcsolatuk végleg megromlott.
Camille Claudel és Auguste Rodin, fotó: wikipédia
„Camille Claudel életművét áthatja mesterével, Auguste Rodinnel való művészi és személyes kapcsolata. Az utóbbi idők kutatása azonban igyekszik áthelyezni a hangsúlyt Rodin tanítványáról, a múzsáról és szeretőről az önálló művészre, a kor elvárásaival szembeszálló, erős nőalakra. Ilyen szempontból is különleges helyet foglal el az életműben ez a szobor, hiszen abban az időben készült, amikor Camille nemcsak romantikus értelemben, de művészileg is szakított Rodinnel”
- összegzi Várkonyi Enikő, művészettörténész.
Camille Claudel (1864-1943) L'Imporante, Petit Modéle. Öntött, patinázott bronz, a 18-as sorszámmal ellátott modell. Talapzatán jelzett C. Claudel, és benyomott Eug. Blot Paris 18. Párizs, 1905 körül. M.: 36 × 19 × 29 cm Kikiáltási ára: 34.000.000 Ft
Az elrepült Isten – Camille Claudel művészi önállósodása
Rodinnel töltött évei után Claudel saját művészi formanyelvén dolgozott, és igyekezett megkülönböztetni magát mesterétől. Tabuk nélkül, természetesen viszonyult a testiséghez, ami a kor szigorú erkölcsisége miatt sikert nem, csak felháborodást váltott ki. Octave Mirbeau kritikus kissé szarkasztikusan fogalmazva ezt írta róla:
„Lázadás a természet ellen: egy női zseni.”
Camille Claudel munka közben (balra) párizsi stúdiójában, 1887, fotó: Musée Rodin
A könyörgő, avagy más néven Az elrepült Isten címet viselő önéletrajzi ihletésű szobor már a szakítás után készült. Eredetileg Az érett kor című szoborcsoportjának része volt, amely a két nő: az idősebb társ és a fiatalabb szerető között vívódó férfi szerelmi háromszögét jeleníti meg. A megrázó erejű alkotásban Camille térden állva, reménytelenül könyörög szerelmének, akit idősebb társa elragad tőle. Eddigi Istene, Rodin vissza sem tekintve lép tovább, így Camille epekedő kezei már nem érhetik el. A szerelmi háromszögből és a szoborcsoportból kiváló könyörgő már az elhagyott, önálló nőt és művészt ábrázolja.
Camille Claudel: Az érett kor (L’ Âge Mûr, 1894 – 1900), fotó: Bridgeman Images
Bár az elválás megtörtént, Camille érzelmileg soha nem tudta feldolgozni Rodin elvesztését. Rövid művészi életútját elmegyógyintézetbe kerülése szakította félbe, ahol 30 évig, élete végéig élt. Nem érhette meg művészetének elismerését, pedig szobrai ma már megtalálhatóak a világ legnagyobb gyűjteményeiben. A párizsi Rodin múzeum külön szobát is szentelt alkotásainak, emellett önálló múzeum is őrzi munkásságát.
Claudel 1899 körül készítette el a térdelő nőalak végleges gipsz változatát, majd 1900-ban, későbbi mentora és kiállítója, Eugène Blot vette meg a jogokat a két méretben készült bronz változat kiöntéséhez. A most árverésre kerülő kisméretű plasztikából összesen ötvenkilenc számozott darab készült. Az akkor szinte ismeretlen szobor egyik, szám szerint a 18. példányát egy magyar család vásárolta meg, amelynek eredetiségét korabeli fénykép is bizonyítja. A művészettörténeti szenzációnak számító művet a Szépművészeti Múzeum javaslatára védetté nyilvánították, így remélhetően egy jelentős hazai magán- vagy közgyűjteményben találja meg a méltó helyét a Centenáriumi aukció június 23-i műtárgynapja után.
