Egy angol gyűjtő

Paál 1871-ben Düsseldorfban ismerkedett meg James Staats Forbesszal, aki még abban az évben meg is hívta őt és Munkácsyt Londonba. Munkácsy hamarosan otthagyta Londont, s néhány hónap múlva Paál is eltávozott, és előbb a hollandiai Beilenbe ment, majd vissza Düsseldorfba, ahol 1873 késő nyaráig maradt. Az angol Forbes személyében Paál olyan gyűjtőt és mecénást talált, aki, ha rendszertelenül is, de valamelyest biztos jövedelemhez juttatta a mindig az anyagi csőd szélén egyensúlyozó festőt. Éppen ezért különösen becses minden olyan darab, amelyről bizonyosan tudható, hogy Forbes kollekciójában volt, hiszen Paál műveinek esetében Forbes gyűjteménye a legrégebbi és legbiztosabb proveniencia.

                Forbes tulajdonában több Paál-kép is volt. Az egyik legismertebb ilyen mű a Tehenek az erdőben című képe, amelyet az angol gyűjtő az 1902-es Nemzeti Szalon-kiállításra is kölcsönadott. A Nemzeti Szalon nagy Paál-kiállítására Forbes gyűjteményéből nyolc festmény érkezett, ám ezekből az 1902. november 3-i tűzvészben több is megsérült, három pedig teljesen elégett. Ismerve a tűzben megsérült és elpusztult képek, valamint a Forbes által kölcsönzött művek listáját, biztosan állíthatjuk, hogy a jelen festmény – bár Forbes tulajdonában volt valaha – nem szerepelt az 1902-es budapesti kiállításon.

                Forbes gyűjteménye a gyűjtő halálával, 1906 után szóródott szét, s valószínű, hogy ez a kép is akkor kerülhetett J. L. Menke antwerpeni gyűjtő tulajdonába. Menke gyűjteményének 1914-es kölni árverésekor a Lempertz aukciósház katalógusa pontosan leírta a jelen tárgyat, Forbes személyében megnevezte előző tulajdonosát („Vorbesitz: Sammlung J. S. Forbes, London”), s a kép reprodukcióját is közölte. Hogy a kölni árverésről hogyan és mikor került a mű Magyarországra, pontosan nem tudható. Az azonban biztos, hogy 1925-ben, az Ernst Múzeum nagy Munkácsy- és Paál-kiállításán a mű már „eladó” tárgyként szerepelt a katalógusban.

Paál László: Naplemente az erdőben (Tavaszi este az Aaperwaldban), 1871. Olaj, vászon, 123,5 × 73 cm, jelzés nélkül. A kép hátán felirat: Düsseldorf 26/3 71. Kikiáltási ára: 32.000.000 Ft

Lázár Béla Paál-monográfiái

Lázár Béla (1869–1950) a 20. század első évtizedeinek egyik legismertebb magyar művészeti írója volt. Az Ernst Múzeum 1912-es megnyitása után mintegy huszonöt éven át Lázár írta a katalógusok előszavát. Írt Rudnayról, Fényesről, Perlmutterről, Szőnyiről, Gulácsyról s szinte mindenkiről. Közel százötven katalógusban csaknem ugyanennyi művészről írt apró elemzéseket, rövid életrajzokat, hol árnyaltabb, hol sematikusabb kis tanulmányokat. Lázár művészeti írói munkásságának egyik legfontosabb fejezetét a Paál Lászlóról írt két monográfiája (1903 és 1929) jelenti. Lázár volt az, aki a művész halála után külföldön megpróbálta föllelni Paál alkotásait, s ő volt az is, aki elsőként katalogizálta Paál László életművét. Lázár Béla Paál-monográfiái megkerülhetetlen pontjai a Paál-kutatásnak, de sajnos egyre világosabban látjuk azt is, hogy épp Lázár volt az is, aki annyira összezavarta a Paál László művészetére vonatkozó adatokat, hogy szinte minden megállapítását ma már erős kritikával kell fogadnunk. Legjellemzőbb fogyatékossága Lázár Paállal kapcsolatos munkásságának, hogy soha nem volt következetes a képek címeinek és adatainak megadásában. Gyakran előfordult, hogy ugyanazon képet más címmel szerepeltette könyvének műtárgyjegyzékében, s más címmel közölte a mű reprodukcióját. Ugyanez történt a jelen kép esetében is.

                Lázár a festményt 1929 tavaszán a Magyar Művészet című folyóiratban közölte először a műről készült kiváló reprodukció kíséretében. Egy hónappal később a kép az Ernst Múzeum aukcióján bukkant fel, majd Lázár 1929-es monográfiájában is megjelent. A monográfiában érthetetlen okból a kép két különböző címen jelent meg. A szövegközti képek között 107/a számon Erdő mélye címen jelent meg a kép és reprodukciója, a függelékben azonban Naplemente az erdőben cím alatt volt katalogizálva. A kép 1929-ig Landgraf (másképpen Langraf) Lajos tulajdonában volt, az ő özvegye bocsátotta árverésre a képet 1929-ben. A festmény az 1929-es árverezése után eltűnt a műkereskedelem és a Paál-kutatás látóköréből. Bényi László Paál-monográfiájában lappangó műként szerepeltette, s a kép reprodukcióját is a Magyar Művészet illusztrációja alapján közölte. A mű számos, az 1914-es kölni katalógusban is közölt reprodukciója, valamint a színeket is említő pontos leírása alapján azonban szerencsére egyértelműen azonosítható a Forbes-gyűjtemény darabjával.

Mikor készült a kép?

A képről szóló irodalom és az aukciós katalógusok mind 1875-76-ra datálják a művet. Úgy tűnik, a kép hátoldalán lévő pontos dátum és helyszín megnevezését, az 1871. március 26-i düsseldorfi datálást senki nem vette figyelembe. Ugyanakkor a kölni katalógus szokatlanul pontosan nevezte meg a kép címét: Frühjahrsabend in Aaperwalde. A pontos, a készülés helyszínére utaló cím nyilván még a Forbes-gyűjteményből hagyományozódott tovább, így el kell hinnünk, hogy a kép valóban az Aaperwaldban készült. Ez a ma is kedvelt kirándulóhely Düsseldorf közelében terül el, így bizonyosra vehető, hogy a festmény Paál düsseldorfi korszakában keletkezett, vagyis 1871–73 között. Tudjuk ugyanakkor, hogy Paál sokszor a helyszínen készített vázlatok alapján, másutt fejezte be munkáit. A jelen kép esetében is felvethető, hogy talán az aaperwaldi részletet már párizsi tartózkodása során festette meg, ez azonban semmivel alá nem támasztható hipotézis. Hihetőbbnek tűnik a festményt a készülés helyszínéből következően datálni, elfogadva a hátoldali felirat hitelességét is. Az a bizonyos kora tavaszi este, amelynek hangulatát Paál ezen a tájképén megörökítette, 1871. március végén volt, az Aaperwaldban, Düsseldorf, vagyis Paál akkori lakóhelye közelében. Az sem kizárt, hogy a festmény már 1871-ben Forbes tulajdonába került, s így a híres angol gyűjtő Paál László-gyűjteményének egyik legkorábbi darabja is lehet.  

Bellák Gábor, művészettörténész

Proveniencia:

• S. Forbes gyűjteményében Londonban, legkésőbb 1906-ig
• L. Menke antwerpeni nagykereskedő tulajdonában 1914-ig
• 1925-ben a budapesti műkereskedelemben
• 1929-ig Langraf Lajos, illetve özv. Langraf Lajosné tulajdona Székesfehérváron
• 2002-ben magántulajdonban

 Árverezve:

Katalog der nachgelassenen Gemälde- und Miniaturen-Sammlung UHerrn J. L. Menke, Grosskaufmann Antwerpen und aus anderem Besitz. Lempertz, 159. aukció, 1914. április 3., kat. szám: 139. Reprodukálva: Taf. 2. 

Az Ernst Múzeum Aukciói XLI. Gróf Szapáry László fegyvergyűjteménye, Langraf Lajos hagyatéka, kétgyűjtemény Bruck Lajos és báró Mednyánszky László képeiből, valamint főúri és más magánbirtokból származó festmények, műtárgyak és bútorok. kat. szám: 567. Reprodukálva: XIX. tábla.

Kiállítva:

Munkácsy Mihály és Paál László emlékkiállítás. Az Ernst Múzeum kiállításai LXXVI. Ernst Múzeum, 1925. május–augusztus, kat. szám: 76.

Reprodukálva:

Lázár Béla: Paál László élete és művészete. Budapest, Franklin Társulat, 1929 (2., átdolgozott kiadás). 199., 264., 107/a kép
Lázár Béla: Paál László. In: Magyar Művészet, 1929. 3. szám, 94. oldal
Bényi László: Paál László. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1983 (2., átdolgozott kiadás). 115. kép

A festményre a BÁV ART 79. Művészeti aukcióján licitálhat, 2022. május 17-én.

TOVÁBB AZ AUKCIÓRA