Réth Alfréd, mint a kubizmus egyik nemzetközileg is elismert alakja, az első világháború kitörését követően Párizs elhagyására kényszerült. Nyolcévnyi távollét után, 1923-ban tért vissza korábbi sikerei helyszínére, ahol sikerült azonnal beilleszkednie a progresszív törekvések áramlatába. Kezdetben Léger-hez és Picabiához hasonlóan egy kevésbé elvont, de a színek és formák szabadabb játékára épülő figuratív stílussal jelentkezett. Szakítva a kubizmus formalizmusával a nagyváros életteli színfalai közt keresett témákat magának. 1925-ben ő is kiállító művész volt azon a nemzetközi tárlaton, melyet Victor Yanaga Poznanski szervezett L’Art d’Aujourd’hui (Mai művészet) címmel. Ez a seregszemle volt az a mérföldkőnek számító esemény – olyan alkotókat felvonultatva, mint például Brâncuşi, a Delaunay házaspár, Van Doesburg, Klee, Léger, Moholy-Nagy, Mondrian, Ozenfant vagy épp Vantongerloo –, amely meghatározta a nonfiguratív művészet párizsi törekvéseinek későbbi fő arcvonalát. Réth elegáns vagy legalábbis jól öltözött „bábfigurái” ekkor pedig a kor internacionális festészetével, Malevics, De Chirico, Léger vagy a magyarok közül Bortnyik Sándor alkotásaival mutatott szoros rokonságot.
Az 1920-as évek második felében – főként Ozenfant és Le Corbusier hatására – egyre fontosabb szerepet játszott képein az önálló geometrikus forma. Ekkor születtek első absztrakt festményei is, melyekkel a nonfigurativitásig jutott a művész. Az absztrakcióra való hajlam azonban nem minden előzmény nélküli a Réth-életműben. Az évtized közepén készült több alkotásán is – például a Vásár és a Hétköznapi élet című műveken – olyan motívumok tűntek fel, melyek a látványelvűségtől való egyre bátrabb elszakadás igényét mutatják. Ilyen részlet például a fenti két alkotás mindegyikén felbukkanó nőalak, mely önmagába záródó, puha, íves körvonalaival a természeti jelenség esszenciális lényegéből szublimált absztrakt forma jegyeit hordozza.

Réth Alfréd: Harmónia (Absztrakt formák), 1927

Szerepelt a Sotheby's 2014 február 6-i árverésén.

Mérete: 48 × 63 cm

Kikiáltási ár: 8,5 millió forint

Ennek az absztrakciós folyamatnak a végpontja s egyszersmind Réth nonfiguratív művészetének egyik első példája a Harmónia című alkotás. A művön már jól érzékelhető a későbbi harmincas években kiérlelődő stílus legtöbb jellemzője: az íves formákra egyszerűsített kompozíció és a biomorf, organikus allúziókat keltő hangvétel, mely harmonikus formavilággal párosul. A kép ugyanakkor mellőzi a líraiságot, a drámát és a szimbolizmust is. Letisztult szerkezete tisztán formai ritmusokra épül. A centrális elrendezésű alkotás ugyanakkor még mellőzi a Réthre később oly jellemző kivágatszerű komponálásmódot, helyette inkább a formák kiegyensúlyozott szimmetriájára koncentrált a művész. Azonban már a Harmóniára is jellemző az a színkezelés, melyet Sík Csaba később így írt körül: „Delaunay útján jár, a szín számára sem a dolgok egy tulajdonsága csupán, hanem tiszta elem, tiszta forma, önálló, kiegészítésre nem szoruló jelenség.”[1]
A Harmónia előrevetíti Réth rövidesen bekövetkező stílusfordulatát. A művész az 1930-as évek elejétől már kizárólag absztrakt műveken dolgozott. 1933-ban pedig csatlakozott a párizsi Abstraction-Création csoporthoz, mely a korban egyedülállóan volt képes egyesíteni a tisztán formai (geometrikus), illetve természeti motívumokból levezetett (organikus) nonfiguratív irányzatokat.  Réth ezzel újra egy olyan nemzetközileg elismert művészgárda meghatározó tagja lett, ahogy az 1910-es évek kubista időszakára is jellemző volt. Hisz az Abstraction-Création csoportjában nem kisebb nevek mellett emlegették nevét, mint például Calder, Delaunay, Gabo, Kandinszkij, Moholy-Nagy, Mondrian, Pevsner vagy éppen Switters.

Réth számára a nonfigurativitás logikus következménye volt az 1920-as és 1930-as évek új természettudományos világképének, amit valamivel később Kállai Ernő így írt körül: „Az «absztrakt» művészet korunk szociális, technikai és szellemi valóságának és a természetnek olyan átfogó, olyan gyökeres tudatából fakad, amely a tárgyi ábrázolást túlságosan szűk és előtérhez kötött keretnek érzi. Ezért folyamodik az általánosabb értelmű festői és plasztikai jelek rendszeréhez...".[2] Mindeközben a teoretikus azt is felvázolta, hogy ebben az új világképben milyen magatartásformák és utak állnak rendelkezésre a kor alkotói számára: „Az új romantika embere elenyésző pontnak, semmiségnek érzi magát azoknak a lelkes, eleven erőknek közepette, amelyek nemcsak az ő szervezetén és tudatán, de a természet mélyén és a világegyetem roppant térségein is egyként végigáradnak. Magafelejtőn merül ebbe a kozmikus áradatba, amelyben elvegyülni és megsemmisülni vágyik.”[3]
Mintha Réth nonfiguratív alkotásai is Kállai szavait visszhangoznák. Eszközkészlete íves, biomorf alakzatokra egyszerűsödik, amely nem annyira a konstruktivizmus tiszta geometriájának szabályait, mint inkább a természetből levezetett formák belső rendjét és a kubizmus nézőpontokat szintetizáló törvényszerűségeit követi. Alkotásain a forma így mint önálló, semmivel sem felcserélhető és összetéveszthető természeti képződmény, organizmus jelenik meg. Réth ugyanakkor a műalkotás fogalmát is a világot uraló erők burjánzásának képzete felé próbálta kiterjeszteni. Azaz nemcsak a természetet, hanem a mű-teremtés folyamatát is organikus módon értelmezte.

tovább az eseményhez

Analógiák:
 – Réth Alfréd: Vásár, 1925. magántulajdon
 – Le Corbusier (Charles-Édouard Jeanneret): Absztrakt kompozíció, 1927. Art Institute Chicago, Chicago USA

Szerző:

Kaszás Gábor

művészettörténész

[1] Sík Csaba: Rend és kaland. Budapest, Magvető, 1972. 26.

[2] Kállai Ernő: Jelképző művészet. Szép Szó, 1938. március, 202.

[3] Kállai Ernő: Bioromantika. Forum (Bratislava), 1932. 270–274. In: Uö: Művészet veszélyes csillagzat alatt. Válogatott cikkek, tanulmányok. Szerk.: Forgács Éva, Budapest, Corvina, Bp. 1981. 147–159.