Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919), a magyar festészet egyik legkülönösebb egyénisége, aki patikussegédként egy vénycédula hátuljára rajzolta meg élete első rajzát egy ökrös szekérről 1880. október 13-án, 27 évesen. Amikor a patikavezető meglátta a rajzott, így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”, ekkor Csontvári hangot hallott (iglói szózat): „Te leszel a világ legnagyobb napút festője.” Nem sokkal ezután tollat ragadott, hogy levélben folyamodjon segítségért a kor ünnepelt romantikus tájképfestőjéhez és a Mintaraziskola igazgatójához, Keleti Gusztávhoz. Így kezdte pályafutását Csontváry, akinek alkotásai ma a legdrágább magyar festményeknek számítanak.
A magyar művészettörténet leghíresebb sorai nem csak arról árulkodnak, hogy Csontváry akkor még hallomásból sem ismerte a festészet fortélyait, és nem is csupán egy ifjú páratlan elszántságágát tükrözik, hanem az akkor 27 éves Kosztka Mihály Tivadar életművének esszenciális lényegét is hordozzák. Leveleit olvasgatva arra a megdöbbentő következtetésre juthatunk, hogy Csontváry művészeti krédója szinte semmit sem változott a festővé válás hosszas folyamata alatt. A levelekben felfedezhető hit, elszántság teljes mértékeben azonos azzal a legendával, mely a maga útját járó, csak belső logikáját követő művészről kialakult az elmúlt alig több mint 150 éveben.

elolvasom a tanulmányt