Kádár Béla legsikeresebb időszaka Magyarországon az 1930-as évekhez kötődik. Az előző évtizedben a nemzetközi művészeti élet színterén működött. Herwarth Walden berlini Der Sturm galériájában állandó kiállító volt, és a húszas évek végén Amerikában csoportos és egyéni kiállításokon szerepelt.
Világutazóként belekóstolt a nagyvárosi élet forgatagába, Berlin, New York kozmopolita levegője felfrissítette festészetét. Első sikereit a chagalli ihletésű falusi környezetben játszódó frappáns jeleneteivel aratta, ahol egyszerre alkalmazta a vásárfiák tarkaságát idéző harsány képi elemeket a modern stílusirányzatok újító formai megoldásaival. Talán éppen annak köszönhette a galériatulajdonos Walden kitartó rajongását a Sturm-művészek rangos táborában, hogy a nagyvárosi nyüzsgés őrjítő zajában a vidéki romantika andalító mesevilágával ajándékozta meg a modern képek iránt érdeklődőket. A metropolisz lüktetéséhez szokott városlakókat a falusi történetek nosztalgikus világába repítette.
Kádár Béla: Cirkuszban
Vegyes technika, papír, 70 × 50 cm, Kikiáltási ár: 12 millió forint
Miután Kádár Béla átszelte az Óceánt, és az európai dimenziókat egy időre maga mögött hagyta, New York világváros felhőkarcolós dinamizmusa őt is magával ragadta. Alapvetően megújította festészetét. Letisztította a formavilágát, nagyobb szerepet kapott a kompozíciókban a stilizált alakzatok dinamikus elrendezése. Tematikájában is közelebb került az urbánus életforma változatos színhelyeihez. Megérezte az art deco világ kényesen kifinomult miliőjét, amelybe a dekadens előkelőség éppúgy belefért, mint a bizarr érzékiség rejtett jelzései. A nagyvárosi polgárság szórakozni vágyó könnyed szabadossága, az éjszakai mulatók elvarázsolt orfeumhangulata vagy a cirkusz világának különleges atmoszférája gyakori festői téma volt a korszakban.
Aukciós képünk is a cirkuszi porondra invitálja a nézőt, a karcsú műlovarnő szilaj paripáján bravúrosan szeli a köröket előttünk. Kádár redukált képi eszközeivel csak jelzésszerűen utal a rivaldafényes műsorszám környezetére, neutrális háttér előtt jeleníti meg a női figurát. Mégis, a vágtató lovon egyensúlyozó nőalak hullámzó mozgása, a lendülettől repülő tüllfátylak lebegése, a félrebillentett fej és a kecsesen széttárt karok mintha mozgóképet varázsolnának elénk. A finom érzékenységgel megfestett vöröses ruha ékes díszítményei is a színpadi megjelenés különlegességére utalnak. A geometrikus alakzatok és a hullámzó vonalak játékos összhangja a kompozíció dinamikáját erősíti. Kádár Béla a modern festészet lényegére érzett rá, amikor kevés eszközzel, stilizált formákkal, vonalas gesztusokkal fogalmazta meg a dekoratív képi látványt. Virtuóz rajztudása biztos formaalakítást eredményezett, néhány vonallal összefogott karakteres alakzatai telitalálatként jellemeznek. Ugyanakkor tudatosan sematizálja az arcvonásokat, a kubista festészetből átvett profilvonallal érzékelteti a különböző nézőpontok együttes megjelenítését. A választékosan összehangolt színek franciás eleganciája a párizsi Bateau-Lavoir művésztársaságból ismert Marie Laurencin festményeit idézik. Kiválóan ötvözi az artisztikusan megfestett színes alakzatok áttetsző textúráit a hullámzó körvonalak lendületes ívelésével. A rá jellemző spriccelős festéstechnika és a szárazecset rutinos, pöttyözős technikája változatos felületi hatásokat eredményez. Az elegáns műlovarnő a húszas évek világvárosaiban formálódott új nőtípus megtestesítője. A Berlinben, New Yorkban és Nyugat-Európa metropoliszaiban otthonos Kádár Béla a nagyvárosi életforma izgalmas atmoszféráját idézi fel. Aukciós képünk a harmincas évek elején készült art deco hangulatú műveinek egy kivételesen finom, autentikus darabja, amely igényes kivitelezésével különleges figyelmet érdemel. A nemzetközi művészet porondján is kiválóan megállja a helyét.
Gergely Mariann
művészettörténész