László Fülöp (1869–1937) a magyar festészet egyik nemzetközileg is legismertebb alakja, olyan művész, akinek sikerei tán még Munkácsy sikereit is felülmúlták. A szegény pesti családban született Laub Fülöp először egy cégtáblafestőnél dolgozott, majd később Strelisky Sándor fotóműtermében volt retusőr. Az Iparművészeti Iskola után 1886–1887-ben került a Mintarajziskolába, ahol Lotz Károly növendéke lett. 1889-től hol Münchenben, hol Párizsban tanult, s aratott sikereket hangulatos, bravúrosan megfestett és jól dramatizált életképeivel, de 1894 után, néhány röpke éven belül László Fülöp – azaz a későbbi Philip de Laszlo – már Európa egyik legkeresettebb portréfestője lett. 1894-ben a szófiai Cosmos kiadó sokszorosítás céljából kívánta elkészíttetni Ferdinánd bolgár fejedelem és felesége arcképeit, s anyagi okok miatt lehetőleg tehetséges pályakezdőt kerestek a feladatra. Az így megtalált László Fülöp a Coburg–Gothai-házból származó, magyarul is jól beszélő bolgár fejedelem, Ferdinánd révén kiváló nemzetközi kapcsolatokhoz juthatott. Néhány éven belül Európa udvarainak egyik legkeresettebb arcképfestője lett, Vilmos német császár egyenesen barátjának tartotta a magyar festőt, aki több arcképen is megörökítette a császárt és minisztereit. László élete 1903 után Bécs, Párizs és Berlin között ingázva telt, mígnem 1907-ben ír származású feleségével és családjával együtt Londonban telepedett le. Portréfestői életművét királyok, pápák, amerikai elnökök képmásai gazdagítják, megfestette Ferenc Józsefet, Apponyi Albertet, Bethlen Istvánt és Horthy Miklóst is. Magyarországra 1925-ben, 1927-ben és 1935-ban tért vissza, de élete végéig büszke volt magyarságára.

László Fülöp (Pest, 1869 – London, 1937): Kislány talicskával (Fáradtan), 1896

Olaj, vászon, 97 × 70 cm, Kikiáltási ár: 8 millió forint

László Fülöp művészetének első, jobbára még Magyarországhoz kötődő korszakát leginkább életképek alkotják. Első életképét, egy libapásztorlányt ábrázoló képet 1888 nyarán alkotta meg, s még abban az évben a Műcsarnok téli kiállításán is bemutatták. Ettől kezdve a kiállításokon rendszeresen bukkantak föl László Fülöp képei: 1889-ben Az első mosás, 1890-ben a Vasárnap délelőtt és a Családi öröm című zsánerképek, 1891-ben a Regélő asszony, amivel a budapesti Műbarátok Körének 1500 forintos díját nyerte el. Ekkor nevét már Lászlóra változtatta, ami az 1908-as magyar királyi nemesítés után lombosi László Fülöp, új hazájában pedig Philip de Laszlo lett. Az akkoriban már portréfestőként nemzetközileg is egyre elismertebb és sikeresebb László Fülöp Magyarországon is vágyott az elismerésre. Itthon szinte már a legjobban kereső művészek közé tartozott, múzeumi tulajdonban azonban még nem volt egyetlen alkotása sem. 1896-ban végre a magyar állam megvásárolta az Esti harangszó című zsánerképét, ami bizonyos értelemben a jelen festménnyel is párhuzamba állítható.

1897 májusában, a Műcsarnok tavaszi tárlata alkalmából Lászlót bemutatták a királynak, de az a kiállítás más miatt is mérföldkő László Fülöp életében. Ekkor állította ki ugyanis az utolsó életképét. Az ott bemutatott Fáradtan című kompozíció egészen biztosan a most árverésre kerülő alkotással lehet azonos. A képet 1896-ban szignálta a művész, s abba az életképi sorozatba illeszkedik, aminek fő művei az Esti harangszó és az agg 1848-as veteránt ábrázoló Hulló levelek című, 1895-ben festett kép. Valamennyi alkotáson az alkony vagy az ősz színeit, a megnyugvás, a fáradtság, a megpihenés képeit örökítette meg. László korábbi életképeinek mozgalmas dramatizálásával, változatos gesztusokat felvonultató jelenetezésével szemben az utolsó életképein inkább a befelé fordulást, a nyugalmat, az elgondolkodó, meditatív töprengést állította középpontba, vagyis a történetmesélés helyett inkább a pszichológiát; azt a kvalitást, ami miatt arcképeit is a portréművészet legjobbjai között tartjuk számon.

kiállítva:

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása, Műcsarnok, 1897. kat. szám: 37.

Bellák Gábor

TOVÁBB AZ AUKCIÓRA